Aki szerint ez hiba vagy tökéletlenség, nem érti, miről szól a brit monarchia.
Az uralkodó és az uralkodócsalád feladata ugyanis nem az, hogy mindig igazodjon a kor szellemiségéhez. Az uralkodó feladata az, hogy az ország feletti szuverenitást gyakorló korona egyik megszemélyesítőjeként mindenkor azon és úgy dolgozzon, hogy a korona hitelességéhez és létjogosultságához semmiféle kétség se férhessen.
És II. Erzsébet ezt a feladatát szinte mindig kifogástalanul végezte.
Távol volt a mindennapi ügyektől, távol a politikától és az alattvalóitól, de mégis közel hozzájuk. Éteri volt, de nem volt könnyed; nyílt volt, de nem volt nyitott; rejtelmes volt, de nem volt kiismerhetetlen.
Mesteri uralkodó volt, miközben valójában semmi rendkívülit nem csinált: úgy viselkedett, mint egy királynő, és kész. Őszintén lehetett érte rajongani. Nagyon kevés ilyen személyiség létezik már.