A Very Important Pad

– Szia, Józsi, akkor most reggelig együtt nyomjuk?
– Igen, Béla. De ne vond el a figyelmem, ez most fontos, itt nem lehet hibázni. Vedd fel a cuccod, de szaporán, nem találhat letolt gatyával az ellenség! Másrészt most nem Józsi vagyok, hanem parancsnok úr. Így szólítasz. Ez felsőbb utasítás. Vagy te nem a Kriszta Desszant csoportba vagy osztva?
– De, de, jól van, Józsi… parancsnok úr. Csak nyugodj meg, kérlek. Már veszem is a cuccot, ez itt az?
– Igen, meg mellette minden a polcon.
– Azt a mindenit, ez egy stukker, parancsnok úr? De minek?
– Miért, szerinted az ellenség mivel mászkál odakint? Nem voltál az érzékenyítésen, bazmeg?
– Hát de parancsnok úr, legfeljebb festékszóróval, de nem hiszem, hogy…
– Akkor csend legyen! Inkább a monitort figyeld. A pisztolyt vedd magadhoz szépen, és figyelj!
– De nem is értem, miért kellünk ehhez ketten, parancsnok úr? Maga itt van, látja mindkét monitoron azt a padot, szerintem igazán felesleges ez a felhajtás. Ráadásul harminc háztömbre vagyunk ennyien, addig ki csinálja meg a munkánkat?
– Prioritások, közlegény! Prioritások. Nem kell mindent érteni, csinálni kell.
– És a kamerák? Dobogós a kerület az autólopási statisztikákban, csak tavaly kétezernél több bűncselekmény történt, erre tényleg ehhez a szivárványos padhoz kellett telepíteni plusz kamerákat?

– Most már tényleg kezdesz idegesíteni, Béla!
– Jó, jó, nem szólok többet.
– És a megszólítás?
– Bocsánat, parancsnok úr, nem szólok többet, parancsnok úr.
– Nagyon helyes.

***

– Parancsnok úr, egy kérdésem azért lehetne?
– Na, mondja, mit nem ért már megint?
– Hát ugye ez a pad le volt festve.
– Igen.
– Aztán megint le lett festve.
– Le.
– Aztán most megint, de vissza.
– Mire akar kilyukadni? Bökje már ki!
– Hát csak hogy nem lehetne inkább mindkét banda padfestőit megkérni, hogy a többi padot festegessék? Ahogy kinéz lassan minden a kerületben, szerintem pont tennének rá a lakók, hogy milyen színű egy pad, csak ne rohadjon tovább.
– Ez egy politikailag érzékeny pad, maga kretén, ezért fontos! Víájpi. Veri importent pad. De Bélukám, nyugodtan visszamehetsz szemetet szedni, meg autósokat basztatni, ha nem tetszik.
– Számon lakat, parancsnok úr!
– Na azért.

***

– Parancsnok úr, ezt nézze! Jön valaki! Ott, ott!
– Baszki, Béla, itt vannak a zöldek! A pad felé tart! Nagyíts rá, nagyíts rá!
– Igen, máris… egyedül van… kicsit imbolyog.
– A rohadt részeg huligánja! Persze, pia nélkül nincs bátorság padokat fújkálni, hülyegyerek! Azért zavar a szivárvány, te kirekesztő bunkó, mert nincs benned szeretet, hogy dögölnél meg! Vagy mert, haha, biztos titokban buzi vagy te is!
– Parancsnok úr, nem akarom félbeszakítani, de nézze, nem tűnik fiatalnak. Meg olyan huligánfélének se.
– Mert titkolja, te barom! Azt nézd a fején, a kapucnit, tipikus homofób huligán holmi! És ott a festékszórója a rohadéknak!
– De parancsnok úr, így ráközelítek, nézze, ez egy idős úr, szinte bácsi. És szerintem nem huligán, hanem csak egy hajléktalan.
– Akkor minek lődörög a pad körül, ahelyett, hogy leülne rá? Te sem vagy egy nyomozó alkat, Bélukám! Elterelés!
– Parancsnok úr, nem elterelés, jelentem, kérem, elkezdett odapisálni a pad mellé. Most, ha jól nézi, parancsnok úr, éppen leguggol, és hát… nem kéne közbeavatkoznunk? Sokan szoktak ideülni, ha jönnek a boltból, idősek, gyerekek, anyukák, még valaki belelép a trutyiba… na, most oda is fekszik. Nem kéne csinálnunk valamit, ha már ilyen fontos pad ez, meg minden?
– Biztos nem festékszóró az nála?
– Nem, parancsnok úr, de...
– Akkor nem.