Már keresztény szellemet is oktatnak az SZFE-n

„De ha magyar példa szükségeltetik, mondok azt is. A szó Horthy esetében is célhoz ért, aki a Gellértben rendezett tiszti vacsorán, miután nyilvánosan felolvasták Somogyi Béla cikkét, a dühöngő asztaltársaságnak csak ennyit mondott: »Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni!« Másnap aztán már rá is talált Somogyi Béla holttestére egy rőzsét gyűjtő asszony a Duna-parton.A gyűlöletbeszéd nem verekszik, nem rúg vesén, nem késel meg a buszon, nem veri be a boltod kirakatát. Közvetlenül nem. De közvetve annál inkább. Kinek jelentett bármit is akár még másfél évvel ezelőtt az, hogy SZFE? Azoknak, akiknek ez volt a munkahelyük, akik ott tanítottak, akik ott tanultak, akik ott dolgoztak, meg azoknak, akik számára fontos volt és jelentett valamit a magyar kultúra, a magyar színházi és filmes hagyomány. Másoknak aligha.

Most már sokaknak. Például egy színházat belülről nem biztos, hogy valaha is látott késelőnek rengeteget. Mert megtanították, kiokosították különféle személyek mondatai arra, mi is az az SZFE, s ő jó tanítványnak bizonyult: értett a szóból. Megszokott, megszokottan aljas és piszkos stratégiák ezek. Miközben teli szájjal ők is Isten becsületét idézik egész álló nap, s halleluja, most már keresztény szellemet is oktatnak az SZFE-n. Tudniillik keresztények. Legalábbis a maguk módján és a saját szókészletükkel.”