Halott szavak

„Történt, hogy a távoli Germániában egy a költői Aydan Özoguz nevű hölgy, aki amúgy, egyébként – ha a nevéből nem derült volna ki – török, az találta nyilatkozni a Bayern Kurier című lapban, hogy olyan mint »német kultúra« tulajdonképpen nem is létezik. A hölgy nem mellesleg a német szocdem párt alelnöke és a szövetségi kormány integrációs biztosa. Kijelentése és a mögötte megbúvó életút híven tükrözi az integráció németországi állapotát. (...)

A hála az az érzés, melyet akkor tapasztalunk, mikor valaki a segítségünkre van olyankor mikor számunkra az fontos, s nekik meg nem kötelező. Azért hal ki mert a modern embernek »jogai« vannak és ami joggal jár azért természetesen nem kell hálásnak lennünk. Csakhogy a joggal ellentétben a hála érzelmi elköteleződést jelent. És érzelmi elköteleződés nélkül nem lehet hazafi valaki és nem lehet integráns tagja annak a népnek melynek földjén él.

Aydan nem érez hát hálát Németország és a németek iránt, akik befogadták a szüleit, megmentve őket az anatóliai nyomorúságtól és velük befogadták őt is, mi több maguk fölé emelték, hogy oly fontos ügyet intézzen nevükben mint az integráció lenne – már ha az integráció lehető lenne.”