A vásárhelyi fapados

„Bármilyen meglepő, ezúttal nem a magyarországi baloldalról, hanem a marosvásárhelyi magyarokról és pártjaikról beszélek. Mert a varsói gyors – azaz a baloldal megsemmisülésének – fenyegető árnyékában érdemes Marosvásárhelyről is szót ejteni.Képzeljük el, hogy egy politikai közösségnek elvben akár volna esélye is nyerni, de választásról választásra mégis vereséget szenved. A közösség megosztott, több pártra szakad, néha még civil szerveződések is úgy gondolják, hogy terem nekik babér. A második legnagyobb párt agilis, dinamikus vezetője folyamatosan akciózik, de támogatottságát mégsem képes növelni, annak ellenére, hogy a legnagyobb párt az évek során sokat kopott, veszített hitelességéből. Helyi szervezetét belvillongások, a közösség egészét apátia és hitehagyottság jellemzik.

A bevezetőben vázolt történetnek ugyanis folytatása is van. Miután a fentebb részben jelzett okokból kifolyólag a Marosvásárhely lakosságának 44%-át kitevő, de szavazataikat három párt között megosztó magyar közösség 2000 óta nem tudja a polgármesteri pozíciót megszerezni, idén márciusban megállapodás született a három kisebbségi párt (RMDSZ, EMNP, MPP) között. A megállapodás értelmében előválasztáson döntik el, hogy ki legyen a polgármester-jelölt, őt fogják támogatni a jövő júniusban esedékes önkormányzati választásokon.

Visszatérve a magyar balliberális oldal helyzetére: amíg az ellenzék tagoltsága fennáll, és amíg a politikai matematika kényszere a teljes körű összefogás valamilyen formáját írja elő a tisztes választási szereplés feltételeként, addig két út áll előttük, ha meg akarnak állapodni. Vagy a pártelitek kötnek politikai alkut, vagy valamilyen módon meghallgatják a tágabb politikai közösség, a balliberális szavazók véleményét is. Ez utóbbi természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott. Elég, ha ránézünk a tavalyi gyászos szereplésre, amikor az összefogás bejelentése után mintegy 400 ezren hagyták el a »Kormányváltókat« – azaz ennyivel kevesebben szavaztak rájuk, mint 2013 decemberében szavaztak volna, ha külön-külön indulnak. Vagy elég, ha egyszer elgondolkodunk a közvéleménykutatási adatokon és a választói passzivitás, ha úgy tetszik: szavazói elidegenedés magas fokán.”