Trógerkormány

„A tolvaj kilopja a szemed, aztán elszalad vele. A tróger elkéri a szemed – ha nem adod, ellopja és utólag elkéri –, aztán nem adja vissza, de nem fut sehová. Ott marad a közeledben, kiröhög a hátad mögött, amiért nem mered nyakon vágni és visszaszerezni tőle a látásod. Aztán elkéri a másik szemed is. A tolvajnak legalább közmondásos becsülete van. A trógernek még az sem. Tróger az, aki kér tőled egy cigit, és mosolyogva elvesz kettő szálat a dobozból, későbbre, apunak, anyunak, sör mellé, aztán kiderül, hogy árva és antialkoholista. Tróger az, aki szívrohamra vagy elütött kutyára hivatkozva elkéri a mobilod, aztán a nőjével lebeszéli a kártyádról a megmaradt pénzt. Utána meg is köszönöd, hogy visszaadja a telefonod. Ennyivel megúsztad.

De nem úszod meg, ha az országod kormánya van dugig trógerokkal. A tolvaj és a tróger közötti vaskos minőségi különbség éppen akkor látszik a legjobban, ha szemek helyett komplett megyéket, nemzetgazdasági ágazatokat és társadalmi alrendszereket lopnak szét, illetve züllesztenek bangladesi színvonalra. A tolvaj fegyvert fog rád, kiüríti a zsebeidet vagy aláíratja veled az átruházási nyilatkozatot, aztán szétveri a berendezést, hogy tudd, hol a helyed. A tróger viszont úgy lop meg, hogy elhiheti veled: minden a tiéd maradt, vagy eleve semmi sem volt a tiéd.”