„Ti hullazsákot is hoztatok?” – ifj. Simet László mesél a Duna-átkelés élményeiről

A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia nyitóeseményén, a cirkuszi világnapon, a Duna történetében először – ahogyan a Mandiner is beszámolt róla – ifj. Simet László artistaművész átsétált a folyó felett.

„Én magyar vagyok; egy budapesti srác, akinek megadatott, hogy ezt megcsinálhatom. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem. Az egész Fekete Péter ötlete volt, ő találta ki, hogy ezt meg kellene valósítani. Fiatal artista koromban – mint minden nagyon ambiciózus artista és kötéltáncos –

De sokáig csupán vágyálom maradt – egész mostanáig. Gyakorlatilag egy gyermekkori álmom teljesedik be ezzel, a lehető legfenségesebb körülmények között” – mondta lapunknak adott interjújában Simet László.

Visszatérés a helyszínre

A történelmi artistaprodukció után Simet Lászlóval, Fekete Péterrel, Szabó Lászlóval, valamint a projektben résztvevő intézmények, cégek és vállalatok képviselőivel visszatértünk a helyszínre – a Vigadó tértől kihajózunk ugyanoda, ahol szombaton a drótkötelet tartó uszályok álltak. Az eseményen Simet László mesélt élményeiről és tapasztalatairól, illetve Fekete Péter a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója megköszönte a segítséget mindazoknak, akik nélkül ez a világszenzáció nem jöhetett volna létre. A jelenlévők ezen kívül eddig sosem látott drón és GoPro felvételeket tekinthettek meg a Duna-átkelésről.

„Kritikus pont fönt a drótkötélen már nem volt. Amikor elindultam, onnantól kezdve ez egy szakmai feladat volt, át kellett menni a dróton, dacolva a széllel. Eső szerencsére nem volt, és odafönt hamar kiderült, hogy a tervezés, a koncepció mennyire működik, hogyan viselkednek a tartó cavalettik és uszályok. Szerencsére minden úgy működött, ahogy elterveztük.

– mesélte az artistaművész.

Simet László megjegyzi: már napközben felment néhányszor a tűzoltókosárral, amikor még a drótkötél nem is állt, és fölállt az egyensúlyozó rúddal a kosár korlátjára, kitapasztalni a szelet.

„A szél akkor még úgy tűrhető volt, sőt nagyon érdekes, de félúton erősebb volt, mint fönt a tetején. Sajnos ez nem volt garancia, és 2-3 óra múlva már megváltozott. Amikor mentem felfelé, éreztem, hogy szép fokozatosan erősödik a szél, ráadásul nem egyenletesen fújt, hanem hol erősebben, hol gyengébben. De hála Istennek, az egész mutatvány alatt még kezelhető szinten belül maradt” – magyarázta.

Az artistaművész elárulta, hogy még ilyen nagy térben is jól lehetett érezni a lent összegyűlt 15 ezer ember reakcióit. Már amikor a produkció előtt készülődött kosztümben a budai oldalon, már akkor ujjongott, tapsolt, kiabált körülötte a tömeg.

„Abszolút éreztem a lelkesedést. Amikor azonban fölmentem, elcsendesültek a dolgok.

A kötél közepe táján letérdeltem, ezzel üdvözölve a közönséget. Akkor én is és a közönség is fellélegzett és felszabadult egy picit, mind a két oldalról a hidakról, előttem és mögöttem pedig a rakpartokról figyeltek. Rengetegen voltak, tapsoltak, kiabáltak, ujjongtak, nagyon jól esett. Az utolsó pár méternél pedig a közönség már megelőlegezte nekem a bizalmat, hallottam, ahogy az érkezésemkor felzúg a pesti oldal, aztán már a zenét is hallottam” – emlékezett vissza.

Simet László azt is megjegyezte, hogy a visszajelzések fantasztikusak voltak. Már a produkció előtt rengeteg biztatást kapott hazai és külföldi magasdrótos kollégáitól és ismeretlen emberektől is.

„A produkció után pedig egészen frenetikus dolog történt, gyakorlatilag szombat óta nem álltam meg válaszolni a messenger- és SMS-üzenetekre. Elképesztő sok elismerést és gratulációt kaptam, és határtalan szeretetet – nem csupán barátoktól, ismerősöktől, hanem vadidegen emberek ezreitől is. Sokan arról számolnak be, hogy megkönnyezték a produkciót, kaptam olyan üzeneteket, hogy »sosem gondoltam volna, hogy férfi létemre egy férfi engem megsirat«.

Az esemény kapcsán a Lökös Autódaru Kft. képviselőjét is kérdeztük, hiszen ez a cég volt, amely 40 méter magasban útnak indította, majd fogadta Simet Lászlót a levegőben. A cég már korábban is dolgozott együtt az artistával, ahogy Lökös Gyula fogalmaz: „csináltunk már neki néhány kisebb-nagyobb mutatványt”. Először a Duna Pláza újranyitásakor dolgoztak együtt, amikor Simet László a Váci út fölött sétált át a pláza tetejére. De volt szerencséjük együtt dolgozni a Baptista Szeretetszolgálat Hősök terén szervezett egyik jótékonysági eseményén is egy ízben, amikor is az artista motorral ment át egy drótkötélen. Lökös Gyula szerint azonban a mostani produkció jóval bonyolultabb volt munkavédelmi szempontból, mint a korábbiak.

„Én vártam fent a darukosárban, ahová megérkezett. Szerintem boldogabb voltam, mint egy arkangyal. Emlékszem, a kosárban volt egy fekete zsák, amivel letakartuk az esetleges eső ellen az erőmérő műszert, ami a daru és a kötél közé van beépítve. Amikor Laci megérkezett és meglátta a fekete zsákot, elnevette magát, s megkérdezte:

Mire azt válaszoltam neki: nyugodjon meg, a kocsiban van még négy” – idézi fel mosolyogva Lökös Gyula.

Forrás: MTVA

Magyarország cirkuszművészeti nagyhatalom

Fekete Péter szerint pár nappal ezelőtt Magyarországra figyelt a világ. „Gyakran fölteszik a kérdést, mi tesz minket Európa vezető cirkuszművészeti intézményévé, nagyhatalmává. Nos, az tesz bennünket azzá, hogy tartalommal tudjuk megtölteni ezt a művészeti ágat. Megújult a cirkuszművészet, az öncélú magamutogatás ideje régen lejárt, mára inkább a katarzis, a társadalmi üzenetek és gondolatok eljuttatására képes művészeti ággá vált. Ezt Simet László a Duna-átkelésével tökéletesen igazolta és bizonyította.

Tizenötezer ember együtt dobbanó szíve, visszatartott lélegzete olyan katarzist okozott, hogy biztos vagyok benne, hogy másnaptól az ő életük máshogy indult.

Nem kell hozzá semmi más, mint akarat és rákészülés, illetve ami még nagyon fontos: ha egyedül nem megy, akkor keress társakat! Ez a cirkuszművészet üzenete – ha leesik, vedd fel, ha elbotlasz, kelj fel, és hogyha egyedül nem megy, akkor keress társakat, és megvalósul a csoda” – mondta a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, ezzel felvezetve a köszönetnyilvánításokat.

Hiszen, mint fogalmazott, mindez nem ment volna, ha az a rengeteg segítő nem lett volna, akik húzták-vonták, tartották, rögzítették, hajót vagy darut adtak, terveztek, engedélyeztek, egyszóval mertek kockázatot vállalni. Fekete Péter szerint ez a sok ember hitt benne, hogy megvalósulhat a csoda.

Fotók: Balogh Zoltán / MTI