Bejelentkezett Cserhalmi György: „Nyalják ki a kutyám seggét, ha engedi”

Nyitókép: Szabó Gábor - Origo

„Azokkal volt alapvető bajom, akik nem a társulatot képviselik, hanem azt várják el, hogy felnézzenek rájuk” – mondta Cserhalmi György, akivel a Litera készített nagyinterjút. A Kossuth-díjas színművész kifejtette, nem érti, miért kellene tisztelnie azt az embert, aki amikor belép a színpadra, egy hatalmasat köp, miközben arról nyilatkozik, hogy a színházra templomként tekint.

A Nemzet Színésze általánosságban beszélt arról is, hogy a pályája során alapvetően azokkal volt problémája, akik nem a társulatot képviselték, hanem azt várták el, hogy felnézzenek rájuk. „Miért kell azt tisztelnem, aki egy tornateremben öltözik egyedül, míg mi szabadtéren, esőben, egy sátorban tízen, vizes a gatyánk, és amikor megkérdezzük, bejöhetünk-e, nem a válasz. Nyalják ki a kutyám seggét, ha engedi. Ugyanakkor ott van Kállai, Törőcsik, Garas stb. Ők miért nem követelnek tiszteletet maguknak? Mert ők úgy játszanak, és ez elég, nem követelnek privilégiumokat. Azonnal megkapják a hódolatomat!”

Cserhalmi a fiatalkoráról elmondta, amikor ők voltak fiatalok, 

A mai tizenéveseknek, húszasoknak jóval kacifántosabb az életük. Már a választásnál, hogy a különböző színészképzéssel foglalkozó intézmények között dönteniük kell”. 

A színművész a politikáról és ideológiákról nyilatkozva elmondta, a szocializmus korszakát nem tudja definiálni, mindig csak azt mondták rá: „Ez az izé. Ismertem olyan komcsit, aki nekem példaképem volt, Gobbi Hildát. Na, akkor ettől jöjjek zavarba? És ismertem olyan papot, aki szintén példaképem volt; ettől is jöjjek zavarba? Mind a kettő olyan erővel képviselte a rábízott embereket és semmi mást, hogy le volt szarva az összes izmus. Gobbi azt mondta, én vigyázni fogok rátok. Újtestamentumosan gondolkodtak.”

Cserhalmi Latinovitsról is beszélt, aki szerinte egy zseni volt, ugyanakkor rámutatott egy vele kapcsolatos gyakori tévedésre is. „Azt hitték Zoliról, hogy a rendszer megveszekedett ellensége. Holott nem. 

Szerinte mindannyian, akik kőszínházakban laktak, ott végezték a munkájukat, támogatottak voltak.

Arról is beszélt, hogy Latinovitsnak a politikával alkuviszonya volt. Elmesélte, hogy Ruttkai Éva egyszer meghívta Aczél Györgyöt hozzájuk, hogy ezt a két férfit beszélő helyzetbe hozza. „Éva, akibe amúgy szerelmes volt Aczél, próbálkozott. De nem sikerült kettőjüket közös hangra bírni. Becsületére legyen mondva Aczélnak, hogy nem állt bosszút Zolin, nem Éva miatt, hanem mert tisztában volt a tehetségével.”