Ízlik, ugye? A Pfizer-ügy egy falatka Európai Egyesült Államok – köszönet érte Ursula von der Leyennek

Nem tudom, emlékeznek-e – ha közéletünk fontos Andrásait, Hontot és Schiffert nem követik, akkor talán már nem is annyira –, de amíg a varázskezű Putyin doktor 2022 elején ki nem gyógyította belőle Európát, volt nálunk ez a covid nevű jelentéktelen kis múló pillanat. Megtört egy tízéves gazdasági sturmot a világban, Donald Trumpot kicsinálta,

Nem nagyon szerettük. Ezért vettünk rá vakcinát. Sokat.

S mint kiderült, túl sokat. Ez volt az első igazán nagy ügy Ursula von der Leyen bizottsági elnöki rovásán: ember nem tudja pontosan, mit bizniszelt le tökéletesen jogállami SMS-eiben Albert Bourla Pfizer-vezérrel. A fontosabb dokumentumokért perel a New York Times, követeli őket Von der Leyenen az uniós ombudsman, de sehol semmi;

s azóta csak pislognak csendesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen, bár munkájukon más keres.

Konkrétan a Pfizer, amely nyilvánvalóan teljesen szükségtelen vakcinák átvételének megtagadása miatt perlekedik tagállamokkal. Közép-Európa zöme leszegett fejjel fizeti az amerikai gyógyszercégnek a Von der Leyen-mutyi árát, vásárolják az oltóanyagot raktáraik nagyobb dicsőségére. Lengyelország és Magyarország viszont nem kér ebből. Nem kis humorral tavaly az orosz-ukrán háború kitörése után előállt váratlan költségvetési helyzetre mint vis maiorra hivatkozva csekkolt ki mindkét ország a brüsszeli vakcinaszerződésekből, s megtagadta a felesleges oltások átvételét.

Ezeket most peres úton tukmálná Európára a Pfizer – a lengyelekre mesés 450 milliárd forint értékben hatvanmillió adagot, ránk csak hárommilliót, ehhez képest baráti 23 milliárdért. A többieknek megfelelt a Pfizer gáláns idei ajánlata, mely szerint elég félárat fizetni azokért a vakcinákért, amiket nem kérünk, s így is teljesítettnek veszik a szerződést.

A pandémia végével és a rendelések elapadásával járó stressz ellenértékeként, gondolom.

Íme, egy falatka Európai Egyesült Államok: a Bizottság mutyizik, a tagállamok meg nyithatják az erszényt. Mikor fizetni és perelni kell, a nemzetekfeletti amőba hirtelen köddé válik, s a jog ostora azon csattan, ami kemény, valódi, létező: a nemzetállamon. Ami nincs, ami légvár és vágyálom, az nem tud büntetést fizetni. Az csak mutyira jó. A valóban fájdalmas következményekkel a valódi létezőkhöz lehet fordulni.

A perben van esélyünk; ha egy ország fegyveres erővel végrehajtott agressziója s az ezáltal beindított gazdasági armageddon nem vis maior – nagyobb erő –, akkor semmi sem az. De van esélyünk arra is, hogy elgondolkodjunk: kell-e nekünk mind szorosabb Unió, s

A tagállami kormányok sem tévedhetetlenek, persze. A magyar kormánnyal is megesett, hogy sok drága gázt tárolt be egy aztán enyhének bizonyuló télre, vagy a szükségesnél messze több betegre vett lélegeztetőgépeket. De ezek tagállami keretben elszámoltatható hibák. A Fidesz időleges népszerűségvesztés képében megfizette politikai árukat, s ha a szavazók ezeket megengedhetetlen hibának látják, bármikor leválthatják őket érte; ebben sokat segít nekik az ezekkel kapcsolatos kínos hírek szűnni nem akaró folyama.

Ursula von der Leyennek meg ennyi büntetés jutott kolosszális tévedéséért, amit itt olvasnak: mérges sorok általa nem beszélt nyelveken.

Aki mit sem sejtett. Elbújhat abba a szerepbe, amit törvény és szerződés szerint négy éve be kéne töltenie. És ami helyett hétköznapokon inkább nagypolitikát csinál.

A demokrácia egyszerű megoldást kínál a kivédhetetlen emberi hibákra: a soron következő választáson dönthetünk arról, bocsánatosak voltak-e vagy sem. Aki hibázhat, legyen leváltható. Aki pedig leválthatatlan, ne is hibázhasson. Azaz: ne dönthessen semmi fontosról. Ilyen egyszerű a képlet a demokráciában. Hisznek még benne Brüsszelben, ugye? Mert ahogy Pfizer-ügyben a demokratikus felelősségre vonhatóságot sérülni látom, nagyon viszketni kezd a hetes cikkelyem.

Nyitókép: MTI/EPA/AFP/John Thys