Úgy cáfolna a nagykövetség, hogy nem olvasta a könyvet
A közlemény lényegi részében a nagykövetség két állítást tesz: egyrészt azt, hogy „az orosz sajtóhoz a tankönyvnek »legalább tíz különböző« tervezete jutott el” (azaz lehet, hogy a Meduza nyomán a G7 csak az előzetes változatok egyikéből dolgozott), másrészt azt, hogy az általuk „ismert tankönyvtervezetek egyike sem nevezi »fasisztának« az »56-os forradalmat«”. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy „ami a tankönyv végleges változatát illeti, az még nem jutott el a Nagykövetségre”.
Ez méretes csúsztatás. Igaz ugyan, hogy a könyvből szivárogtak ki részletek az orosz sajtóhoz a bemutató előtt, de
az a változat, amiből a Meduza nyomán a G7 is dolgozott, egy héttel a könyvbemutató után került nyilvánosságra,
azaz ez már nem lehetett valamiféle vázlat vagy befejezetlen, átírható munkadarab. A könyv lapjain olvasható „ekszpertiza” („szakmai lektorálás”) vízjel azt mutatja, hogy ez nem vázlat, hanem az a végleges verzió, amelyben a nyomtatás előtti utolsó fázisban a szakmai lektorok a hibákat keresték. A könyv egyébként teljes terjedelmében pdf-ként elérhető a nyílt interneten, bárki elolvashatja. Azt, hogy a tankönyv tartalma nem felel meg annak, ami a magyar sajtóban megjelent, a nagykövetség a végleges változatot elolvasva, azt nyilvánosságra hozva bizonyíthatta volna – ezt azonban saját bevallásuk szerint sem tették meg, azaz fogalmuk sincs, mit cáfolnak. Egy esetben lenne igazuk, akkor, ha a szakmai lektorok varázslatos módon kihúzták volna a könyvből a két tökéletesen történelmietlen, hazug passzust.
A könyvben pontosan az áll, ami a magyar sajtóban megjelent.
A két inkriminált passzust teljes egészében alább idézzük, az 1956-os „állatias leszámolásban” résztvevő „volt fasiszta katonákról” szóló rész a 130. oldalon található:
„A felkelő radikálisok, akik között a korábbi fasiszta Magyarország fegyveres formációinak számos katonája megtalálható volt, a felkelés során nem csak vandalizmussal »tüntette ki magát«, de a Magyar Munkáspárt képviselői, a rendvédelmi szervek dolgozói és családtagjaik nagyszámú legyilkolásával is. Az állatias leszámolások áldozataivá váltak a rezsim objektumait védő sorkatonák is.”
A szovjet erők Közép-Európából való kivonásáról pedig a 247. oldalon írnak:
„1989-ben megkezdődött a szovjet katonák egyoldalú kivonása Kelet- és Közép-Európa országaiból. Ez különösen átgondolatlan döntés volt, hiszen a Szovjetunió szövetséges országokban való katonai jelenlétének meggyengülése a nacionalista és szovjetellenes érzületek jelentős aktivizációját vonta maga után. Ezt a kollektív Nyugat ki is használta. 1989-1990-ben úgynevezett »bársonyos forradalmak« zajlottak le Lengyelországban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában, Albániában. 1989 decemberében katonai úton megdöntötték N. Ceaușescu rezsimjét Romániában. 1990-ben megtörtént Kelet-Németország annexiója (sic!) az NSZK által. Az NDK-t elnyelte az NSZK.”
Tiszteljen téged Oroszország
A nagykövetség közleménye végén azt is tisztázta: „A modern Oroszország ugyanis változatlan tisztelettel viseltetik a magyar nép történelmi emlékezete iránt, és elismeri, hogy közös történelmünkben vannak összetett kérdések, amelyek közé joggal sorolják az 1956-os eseményeket is. Ezért mindig is nagyon óvatosan és odafigyeléssel közelítettünk a kérdéshez, nem hagytuk, hogy azt politikai célokra használják fel, és a múlt eseményeit mai szemszögből, a történelmi kontextusból kiragadva vizsgálják.”
Eme óvatos odafigyelésnek szép példája volt az, amikor Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő Orbán Viktor miniszterelnök 2020-as Szabadság téri beszédére a következőképp reagált: a Szovjetunió „megmentette Európa népeit a »barna pestistől«, békét és szabadságot hozva el nekik”, miközben
„a horthysta Magyarország, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese aktív szerepet vállalt Csehszlovákia felosztásában és a Jugoszlávia elleni hitleri agresszióban,
és 1941. június 27-én aktívan csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához, a megszállt területeken pedig tömeges bűncselekményeket követett el a békés civilek, valamint szovjet hadifoglyok ellen”.
Nem kevésbé szép jele volt a tiszteletnek és óvatosságnak az sem, amikor Dmitrij Medvegyev exelnök, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke idén májusban lefasisztázta Horthy Miklóst.
Nyitókép: MTI Fotó: Kovács Ferenc
