A vasárnapi helyhatósági választások után Pedro Sánchez spanyol kormányfő bejelentette: december helyett a júliusi hőségben lesznek az országos választások az EU soros elnökségét éppen akkor átvevő országban. Az ok: Sánchez szélsőbaloldali koalíciós partnerei összeomlottak, és félő, hogy decemberig tovább veszítenének erejükből. Spanyolországban a két nagy történelmi párt mögött egy formáció maradt talpon: a VOX.
Görög Álmos írása
„Enyhén javuló gazdasági mutatók és identitáspolitikai összecsapások között arról kell dönteniük a spanyoloknak, hogy küldenek-e egy erős jelzést a legtöbb régióban és nagyvárosban hatalomban lévő, ugyanakkor korrupciós és kokainbotrányokba keveredő szocialista pártnak” – írtuk a május 28-i spanyolországi helyhatósági választást beharangozó cikkünkben.
Végül 63 százalékos részvétel mellett – amely helyhatósági választáshoz képest magas, azonban a négy évvel ezelőttitől másfél százalékkal elmarad – kicsivel több mint nyolcmillióan támogatták a két jobboldali pártot, a Néppártot (PP) és a VOX-ot összesen. (Ebből hétmillió szavazat a Néppártra ment.)
A jelenleg kormányzó Szocialista Párt (PSOE) 6,2 millió voksot kapott, ami a szavazatok 28,1 százalékának és egy stabil második helynek felel meg, azonban új fejlemény, hogy
A sokáig harmadik-negyedik erőnek számító Ciudadanos például egyetlen regionális parlamentbe sem jutott be. Összesen 380 helyet tudott szerezni a háromszintű spanyol rendszerben – autonóm közösségi parlamentek, tartományok, települések –, amely 2400-val kevesebb a négy évvel ezelőtti 2700-nál, és gyakorlatilag a centrista párt teljes megsemmisülését jelenti.
Szintén óriási veszteségeket szenvedett a szélsőbaloldali Podemos, amely – bár együtt indult egy másik baloldali párttal –elvesztett minden olyan jelentős helyet, ahol eddig hatalmon volt, csak Navarrában van esély arra, hogy hatalmon marad a koalíciós tárgyalások után.
Így Spanyolország harmadik politikai erejévé megkérdőjelezhetetlenül a 2013-ban alapított, Santiago Abascal vezette VOX vált.
Igaz, a jobboldali tömörülés még jelentősen el van maradva a két nagy történelmi párttól: a Néppárt és a szocialisták összesen a szavazatok hatvan százalékát gyűjtötték be.
De mögöttük egy stabil középpártnak nevezhető országos formáció maradt,
„A VOX mára az alternatíva abszolút meghatározó pártjává vált” – értékelte az eredményeket a pártelnök, aki ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a mindent eldöntő faktor az lehet, hogy merre orientálódik a Néppárt, amelynek galíciai származású, „CDU-jobobldali” elnöke, Alberto Feijóo korábban nem zárta ki egy PSOE-vel kötött nagykoalíció lehetőségét sem. Abascal szerint a PP-nek „választania kell az alternatíva vagy a folytatás között”.
Az egyetlen dolog, amely miatt a VOX szomorkodhat, hogy Madridban akkora fölénnyel nyert a népszerű néppárti politikus, Isabel Díaz Ayuso, hogy nem lesz szükség koalíciós partnerre.
Az általunk korábban is meginterjúvolt Jorge González-Gallarza szerint Ayuso sikere abban rejlik: a Néppárt hagyományosan erős a középkorúak és a kicsit idősebbek között Madridban, de az utóbbi években a fiatalabb generációk között is növelni tudta a népszerűségét, méghozzá a Covid-járvány menedzselése miatt. Madridban a járvány idején igyekeztek elviselhetővé tenni a korlátozásokat – a szükséges intézkedések meghozatala mellett. A 44 éves Ayuso a VOX-szavazók körében is nagyon népszerű, Eduardo Fernandez Luina, a Fundacion Disenso tanulmányi vezetője szerint a madridi néppárt 1.586.985 szavazatának húsz százaléka jöhetett alapvetően VOX-osoktól.
A Néppárt a madridi főpolgármesteri széket is abszolút többséggel nyerte el.
Összegezve: a kormányzó szocialista párt 12-ből mindössze három szárazföldi autonóm közösségben, a hagyományosan baloldali Asztúriában, Extramadurában és Kasztília-La Manchában tudott az első helyen végezni, de ebből csak két helyen tud majd helyi kormányt alakítani: Extremadurában a jobboldali koalíciónak lesz többsége.
A szocialisták behúzták a Kanári-szigeteket is, pont azt a régiót, ahonnan azok a képviselőik származnak, akikről kora tavasszal robbant a hír: üzletemberek fizették le őket azért, hogy közbeszerzéseken nyerjenek, törvénytelenül európai uniós forrásokhoz jussanak, illetve, hogy elkerüljék a koronavírus-járvány alatt a hatósági ellenőrzéseket.
A gyanú alapján az üzletemberek – a baloldali politikusoknak szánt – 61 ezer euró kenőpénzt adtak át a spanyol csendőrség vezetőjének, aki azt otthonában, cipősdobozokban rejtegette. Ezen felül kokainos bulikat szerveztek négycsillagos hotelekben olyan luxusprostituáltak társaságában, akiket a képviselők katalógusokból választottak ki maguknak. Az orgiákról, legalábbis azok kokainfogyasztásos részéről fényképek is nyilvánosságra kerültek.
Az andalúziai városban ezzel egy 1999 óta tartó baloldali uralom – amely csak egyszer szakadt meg, 2011- 2015 között – érhet véget.
Emellett a hagyományosan baloldali Andalúziában is kék (a Néppártot jelző) pontokkal van tele a választási térkép: Sevilla mellett Cordoba, Huelva, Cádiz, Málaga, Granada és Almería népe is a jobboldalnak szavazott bizalmat, ráadásul számos helyen abszolút többséggel.
Barcelonában is nagyon érdekesen alakultak az eredmények: a városháza 41 képviselői helyéből 11-et a 2020-ban alapított JUNTS, a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás kiírásáról elhíresült Carlos Puigdemont pártja szerzett meg.
A PSOE eggyel kevesebbet, 10-et gyűjtött be, a jelenlegi polgármester, Ada Colau pártja pedig 9 helyet szerzett. A PP itt nem rúgott labdába nem meglepő módon, mindössze négy helyet szereztek. A legvalószínűbb forgatókönyv a katalán fővárosban az, hogy a JUNTS, a PSOE és Ada Colau pártja formál hármas koalíciót – és Colau marad a városvezető.
Ismert: a súlyos vereség után Pedro Sánchez kormányfő bejelentette: december helyett júliusban tartják az országgyűlési választásokat.
És hogy mit jelentenek ezek az eredmények a jövőre nézve, az országos választások szempontjából? Eduardo Luina szerint a jelenlegi erőviszonyok alapján a 350 fős Kongresszusban 130 fős lehet a következő néppárti frakció, a szocialisták bőven bemennek majd száz mandátum alá (80-90 hely). A harmadik erővé váló VOX pedig megőrizheti, és kicsivel gyarapíthatja képviselői számát, amely 50-60 mandátumot jelenthet. A szélsőbaloldali blokk, a Podemos-szal az élen csúnyán bezuhanhat, körülbelül 30 helyet érhetnek el. A többi képviselői hely marad a regionalista (elsősorban baszk és katalán) pártoknak.
Ha ez így realizálódik júliusban, az három lehetséges forgatókönyv számára nyitja meg az utat:
1. VOX-PP koalíció. (A néppárt jelenlegi vezetése azonban ettől hivatalosan elzárkózik.)
2. PP-PSOE nagykoalíció. Ez már kicsit valószínűbb, mindkét nagy párt részéről utalgattak erre korábban.
3. Kisebbségi néppárti kormányzás. Erre is volt már példa az ország történetében, Mariano Rajoy miniszterelnöksége idején a kétezertízes években.
Akit érdekelnek a részletes eredmények, itt érheti el őket.
Nyitókép: Fabrice COFFRINI / AFP
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
Orbán Viktor győzelmét harsogja a francia Libération.
A rendőrterror hazánk történetének egyik mélypontja.
Amikor a „haza minden előtt” elkorcsosulva, megszégyenítve a „Család minden előtt”-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét.
Meglehet, hogy a Momentummal kötött zuglói szövetség az ezredfordulós baloldal halálba menetelésének újabb állomása lesz.
A magyar lányok 2–1-re legyőzték Franciaországot a klagenfurti divízió I/A-világbajnokság szombati, utolsó fordulójában, így a második helyen végeztek, s megint a legjobbak között szerepelhetnek.
