Mit hozhat nekünk az EU-USA szabadkereskedelem?

2014. november 19. 12:11

Szabadon jöhet a GMO-s kukorica Amerikából, és ha betiltjuk, még minket perelnek be? Kinek jó és miről szól a TTIP, vagyis az EU-USA szabadkereskedelmi és beruházási megállapodás? Mire számíthatnak a fogyasztók és a cégek? A tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak, a közvélemény így egyelőre csak találgatni tud arról, hogy pontosan mi lesz az egyezményben, és milyen hatásokkal jár majd. Riportunkban ennek jártunk utána.

EU-szinten európai polgári kezdeményezés is volt, Magyarországon valószínűleg csak parlamenti vitanap lesz – ha lesz – az EU és Amerika között kötendő szabadkereskedelmi és beruházási megállapodásról, közismert nevén a TTIP-ről (Transatlantic Trade and Investment Partnership).
 
Az egyezmény előkészítése és a tárgyalások már zajlanak, a nyilvánosság azonban keveset tud róla, főleg Magyarországon. EU-szerte nem jellemzi ilyen súlyos közöny a témát: csaknem egymillió aláírást gyűjtöttek össze a „Stop TTIP” elnevezésű európai polgári kezdeményezés mögött álló német NGO-k, akik egyben a Kanadával már megkötött hasonló egyezmény, a CETA ellen is tiltakoztak. A kezdeményezést – amellyel jogalkotás kezdeményezésére lehet kérni a Bizottságot, de teljesítése nem kötelező – az Európai Bizottság visszautasította, mivel nem a szerződések végrehajtásához szükséges jogi aktus elfogadására irányult, hanem egy még tárgyalás alatt lévő – egyelőre tehát nem létező – megállapodásra. Emiatt a kezdeményezők az Európai Bírósághoz fordultak. Az ügyről kérdeztük az Európai Bizottság sajtóosztályát is, ahol azt a választ kaptuk, hogy ez a Bizottság részéről egyáltalán nem egy politikai döntés volt, még csak nem is érdemi döntés; hanem egyszerűen nincs a testületnek hatásköre arra, hogy még el nem fogadott jogi aktusok kapcsán befogadjon egy ilyen polgári kezdeményezést. Mindenesetre az ügyet véglegesen a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság fogja eldönteni – tették hozzá.
 
Itthon az LMP kezdeményezett parlamenti vitanapot az ügyben. Schiffer András szerint az EU és az USA részéről is csak a nagyvállalatokkal történik egyeztetés, viszont a civileket, a társadalmat kihagyják az előkészítésből, pedig most ez az egyik legsúlyosabb globális kérdés.
 
A kormánynak és Európai Bizottságnak is felvetettük ezt a problémát: a kormánytól két hetes kitartó érdeklődésünkre kétszer is ígértek, majd lemondtak egy interjút Berke Barna európai és nemzetközi együttműködésért felelős IM-államtitkárral, írásban feltett kérdéseinkre pedig nem válaszoltak. Az Európai Bizottságnál azt közölték, hogy minden, a TTIP-re vonatkozó aggályt nagyon komolyan vesznek és rendszeresen tárgyalnak az érintettekkel, akik közt a kereskedelmi szervezetek mellett – nem nevesített – NGO-kat és civileket is említettek.
 
Mi ez az egyezmény?
 
A TTIP nem egyszerűen a vámhatárok lebontásáról szól, hiszen az EU és az USA között eleve már most is elég alacsonyak a vámok a legtöbb ágazatban: ezek közül talán csak az autóipar és a mezőgazdaság kivétel – mondta el a Mandinernek Koren Miklós közgazdász, a CEU oktatója. Kérdésünkre azt is kifejtette, hogy miben lesz más a TTIP, mint a jelenleg például a WTO keretében, vagy egyes országok között bilaterális alapon meglévő ilyen jellegű megállapodások. „A WTO arról szól, hogy én adok neked almát, te adsz nekem olajat, és ha te megadóztatod az én almámat, akkor én mit csinálhatok a te olajaddal?” – foglalta össze a közgazdász. Tehát alapvetően a WTO keretében a piacnyitásra akarták rávenni a tagokat. A TTIP viszont már korántsem a kereskedelemről szól, hanem a közös gyártásról – magyarázta Koren.
 
Ennek része, hogy miként vigye a know how-t alacsonyabb bérű országokba a gyártó, de fontos a beruházásvédelem is. Vagyis garantálni kell, hogy az állam, ahová egy cég befektet, ne „szaladjon el” a haszonnal – például úgy, hogy diszkriminatív adókat vet ki. Koren megemlítette, hogy egy hasonló megállapodás alapján a Philip Morris dohánygyártó cég azért perelte be Ausztráliát, mert egységes, riasztó csomagolást írtak elő a dohánytermékekre, és a márkanév is csak egységes betűtípussal szerepelhetett. Ez ugyanakkor minden gyártót egyformán sújt, így a cég álláspontja nehezen védhető – mondta Koren. Hozzátette: ha azonban a Magyarországon a most bevezetni tervezett egészségügyi hozzájárulás ellen indítana pert az amerikai Philip Morris – aminek jó részét várhatóan ő fogja fizetni – akkor jó eséllyel nyerne; ha hatályos lenne addigra a TTIP, de ez gyakorlatilag kizárt.
 
 
A beruházásvédelemnek tehát nagyon fontos része az úgynevezett ISDS vitarendezési mechanizmus: a TTIP keretében egy külön választottbíróságot állítanának fel, ahol a cégek beperelhetnék azokat az államokat, amelyek szerintük az adó- vagy más szabályaikkal az egyezmény ellen vétenek. Schiffer András, az LMP társelnöke szerint ez a választottbírósági kikötés a legveszélyesebb pontja a tervezett egyezménynek. Mint mondta, igaz, hogy a legtöbb hasonló egyezmény tartalmaz valamilyen választottbírósági kikötést, de ettől még „utáljuk az egészet”. Például most – többek között Áder Jánosnak a még EP-képviselőként tett indítványára – beindult egy komoly lobbi az EU-ban, hogy tiltsák be a ciános bányászatot. „Ha ezt el is érjük és Verespatak megmenekül, de közben megkötik a TTIP-t, akkor majd jön egy amerikai cég és választottbíróság elé citálja Romániát vagy az EU-t” – foglalta össze Schiffer az aggodalmakat.
 
Ha a TTIP életbe lép, a közbeszerzések piacán sem lehet majd alapesetben korlátozásokat tenni. Ha például elindul egy nagy EU-s közbeszerzés, akkor arra megkülönböztetés és hátrány nélkül pályázhatnak majd amerikai cégek. Ez az amerikai félnek kevésbé veszélyes, mert az amerikai cégek általában olcsóbbak, jobbak, így legyőzik egy pályázaton az EU-s cégeket – fejtette ki érdeklődésünkre Magas István közgazdász, a Corvinus tanszékvezető professzora.
 
Az amerikai kormány kereskedelmi megbízottja, Michael Froman októberben leszögezte: a befektetésvédelem a fair normák előmozdítását szolgálja, nem a profit védelmét. Az ISDS arra való, hogy védje a befektetőket a kisajátításoktól, a szerződéskötések megtagadásától és a diszkriminációtól. Hozzátette: az ISDS vitarendezési mechanizmust úgy alakítják ki, hogy az nem fogja meggátolni, hogy a kormányok a „közérdek védelmében” a kereskedelmet korlátozó szabályokat alkossanak. A pénzügyi szektor, vagy a környezet védelme és más igazolható célok érdekében továbbra is meglesz erre a lehetőségük a kormányoknak – mondta, de nem bocsátkozott konkrétumokba: például, hogy a környezet védelme érdekében lehet-e majd továbbra is tiltani a GMO-t anélkül, hogy beperelnének minket a nemzetközi választottbíróságon?
 
Beengedik a GMO-s kukoricát?
 
A GMO állandó para, már eleve az EU-szabályozás is. Magról magra születnek a döntések” – mondta a Mandinernek Schiffer András. Szerinte olyan nincs, amit a kormány mond, hogy „a GMO-t nem engedjük, de egyébként meg a szabadkereskedelem jó lesz”. Nem lehet kimazsolázni a GMO-t, meg a vitarendezést sem, éppen ezért az egészet el kell utasítani – vélekekedett kérdésünkre az LMP társelnöke, aki szerint szomorú, ha az egészből csak a GMO érdekli a kormányt, de azt is csak akkor tudja megvédeni, ha az „egészbe beleáll” és az egészet opponálja.
 
Magas István szerint valószínű, hogy az amerikaiak mezőgazdasági exportjuk területén szeretnének enyhítéseket kialkudni. Az EU nem igazán akarja beengedni a válság után feltőkésített és megrendszabályozott erős amerikai bankokat a saját, részben épp-hogy csak még lábon álló bankjai közé. Ha erről Amerika lemond, akkor viszont szinte biztos, hogy a mezőgazdaság terén akar majd enyhítéseket kiharcolni cserébe – mondta a közgazdász.
 
Mivel a tárgyalások egyelőre titkosan zajlanak, így pont a GMO kérdésében is szinte lehetetlen tisztán látni. Az nem túl valószínű, hogy egy teljes GMO-liberalizációt megszavazna a Tanács, Schiffer szerint pedig „állítólag el is akadt az ügy az EU-ban, hála Istennek”.
 
Természetesen a GMO-val kapcsolatos aggályokkal kapcsolatban kérdeztük az Európai Bizottságot is, azonban írásos válaszukban ez irányú kérdéseink felett nagyvonalúan elsiklottak. Csak annyit említettek meg, hogy sok a dezinformáció a TTIP-vel kapcsolatban, és hormonkezelt marhahúst például nem fognak beengedni. Az Európai Bizottság honlapján a GMO-val kapcsolatban annyi olvasható, hogy a megállapodás miatt nem kell majd módosítani a GMO-ra vonatkozó EU-s szabályozást. Csakhogy ez is egészen megengedő, ugyanis nem tiltja általában a GMO-termékek forgalmazását, hanem az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál kell azokat engedélyeztetni. Magyarország ehhez képest sokkal szigorúbban tiltja a GMO-t: az Alaptörvény szerint a testi és lelki egészséghez való jogot az állam többek között a GMO-mentes mezőgazdasággal biztosítja.
 
 
Kinek éri meg?
 
Az egyezmény haszonélvezői szektoronként változhatnak. Schiffer András szerint az ilyen megállapodások logikája általában úgy működik, hogy amelyik országban szigorúbb garanciális szabályok vannak, amelyek a kereskedelmet gátolják, azt hozzáenyhítik a másik országéhoz. Vagyis például Európában valószínűleg a szigorúbb környezetvédelmi, vegyipari szabályokból kell majd engedni, ami a már említett ciános bányászat és a GMO tilalmát érintheti.
 
Az amerikaiak számára nem a külkereskedelmi része az egyezménynek, hanem sokkal inkább a beruházásvédelem a fontos – vélekedett Koren Miklós. A közgazdász kérdésünkre kifejtette: Amerika a Csendes-óceáni térség országaival is tárgyal egy hasonló „TPP” (Trans Pacific Partnership) megállapodásról. Szerinte vannak olyan területek – például az autóipar – ahol mindkét fél egyaránt jól járna.
 
Michael Froman, az amerikai kormány kereskedelmi megbízottja egy októberi beszédében azt hangsúlyozta, hogy az amerikai kisvállalkozások mennyire jól járhatnak az egyezménnyel: a kisvállalkozásoknak nagyjából csak az egy százaléka exportál jelenleg, és ők is csak egy-egy országba, ezért számukra nagy lehetőség a TTIP – fejtette ki Froman.
 
Magas István, a Corvinus egyetemi tanára a Mandinernek azt mondta: durva becslések szerint összességében inkább az EU-nak érheti meg a megállapodás, ugyanis itt nagyjából 30 százalékkal nagyobb számszerű előnyök várhatók, mint Amerikában. Ugyanakkor az, hogy az EU-nak megéri, nem garantálja, hogy Magyarországnak is megéri. A Corvinus Egyetem a Külügyminisztérium felkérésére korábban készített egy hatástanulmányt a TTIP-ről, amely azonban egyelőre nem nyilvános. Annyit mondott el a benne foglaltaktól Mikola István államtitkár, hogy a 2012-es szinthez képest tíz év alatt a magyar kivitel 29 százalékkal, a behozatal 8,4 százalékkal nőne, vagyis egyértelműen pozitív lenne a mérleg. A magyar GDP 0,2-0,3 százalékkal növekedhet tíz év távlatában, és 20-30 ezer új munkahely létesülhet, ha létrejön a megállapodás – foglalta össze a tanulmányt az államtitkár.
 
Érdeklődésünkre Magas István nem kívánt részleteket megosztani a nem nyilvános hatástanulmányból, de Mikola szavait azért kommentálta. Mint mondta, a várt pótlólagos GDP-növekedés nagyjából ennyi lehet, de ez is kevesebb az EU-ban átlagosan várható 0,5 százalékos addicionális növekedésnél, amit a TTIP-nek tudhatnának be. A munkahelyekre vonatkozó becsléseket viszont túlzottan optimistának tartja a közgazdász. Mint mondta, az amerikaiak ahol lehet, gépesítenek és így olcsóbban is termelnek a legtöbb szektorban, mint az európai gazdaság, amely sokkal inkább épít az élő munkaerőre. Magas István szerint az emberek nem a munkaerőpiacon fogják elsősorban érezni az egyezmény pozitív hatásait, hanem abban, hogy a vámcsökkenés miatt olcsóbban lehet majd számos termékhez hozzájutni, és a tranzakciós folyamatok is olcsóbbak lesznek.
 
Koren Miklós szerint ugyan igaz, hogy az amerikaiak inkább gépesítenek, de az igazi összevetés az, hogy mi lenne, ha nem jönnének. „A beruházások terén nincsenek klasszikus szemben álló érdekek, mint a kereskedelemben, hiszen a célországnak is jó, ha a befektetők odajönnek” – mondta. Koren arra is rámutatott: ha a kormányzati szándék az, hogy összeszerelő üzem legyünk, sokat exportáljunk és sok külföldi működőtőkét vonzzunk, akkor a kormánynak úgy is kellene viselkednie. Hiszen amíg stratégiai megállapodásokat köt a nagy külföldi cégekkel, közben olyan diszkriminatív adókat vet ki, amelyek nyilvánvalóan egy-egy nagy külföldi társaságot érintenek a leghátrányosabban. „Ha azt szeretnék, hogy összeszerelő üzem legyünk, akkor barátságosabb hangot kellene megütni” – összegezte Koren Miklós. Arra a felvetésünkre, hogy ki tudunk-e lépni ebből a szerepből, azt mondta: ezt mindenképp az oktatással kellene kezdeni, de a jelenlegi szakiskolásítás nem igazán ebbe az irányba hat.
 
Hogy Magyarország közvetlenül profitálhat-e a megállapodásból, vagy fog-e emiatt jelentősen exportálni Amerikába, azt mindkét közgazdász csak találgatni tudta. Koren Miklós nevetve azt mondta: a magyar kolbász, vagy a magyar borok esetleg ilyenek lehetnek, de pont az élelmiszerek terén kétséges, hogy lesz-e teljes liberalizáció, többek közt a GMO-aggályok miatt. Magas István szerint esetleg a gyógyszeriparban elképzelhető, hogy magyar cégek kijuthatnának az amerikai piacra, de csak akkor, ha a szabályozást összehangolják és enyhítik az engedélyezési eljárásokat.
 
Ennek a lehetőségére egyébként Cecilia Malmström új kereskedelmi biztos tett is utalást szerdai, az európai szociáldemokraták konferenciáján elmondott beszédében. Malmström beszédében kiállt a TTIP mellett: elfogadásának szükségességét elsősorban a fogyasztók érdekeivel indokolta, és leszögezte, hogy olyan egyezményt fognak csak elfogadni, ami jó a fogyasztóknak. Azt is hangsúlyozta, hogy az érintett szervezetekkel való egyeztetés miatt mennyire transzparens az egész előkészítés: annak ellenére, hogy a megállapodás konkrét részleteiről semmit nem lehet tudni. A Bizottságtól többek között megkérdeztük, hogy tiltani fogja-e az egyezmény a GMO-élelmiszerek behozatalát, vagy legalább valamilyen korlátot bevezetnek-e ezen a téren, de nem kaptunk választ. Mint ahogy arra sem, hogy mikor lesz nyilvános legalább egy tervezete a dokumentumnak.
 
 
Az EU dönt egyedül
 
A TTIP elfogadása európai oldalról kizárólag az EU hatásköre, így az is kizárt, hogy egyes tagállamokban akár népszavazást tartsanak a kérdésről – szögezte le a Mandinernek küldött válaszában az Európai Bizottság. Hangsúlyozták, hogy dupla demokratikus garanciarendszer övezi az eljárást, mert – miként általában az EU-s rendes jogalkotásnál – az EP-nek és a Tanácsnak is el kell majd az egyezményt fogadnia. A Tanács a tagállamok állam- és kormányfőiből áll, itt tehát bizonyára nagy politikai alkudozás lesz az ügyben.
 
Arra a kérdésünkre, hogy mely EU-s tagállamokkal vannak Magyarországnak közös érdekei ebben a kérdésben, és kikkel lehetne összefogni, Schiffer András lemondóan azt mondta: „Most nyal vissza a fagyi a külpolitikai ámokfutás miatt.” Szerinte nem az adatvédelmi biztos meg a médiarendszer miatt kellett volna konfliktust vállalni meg „izmozni” az EU-val, mert az nem olyan fontos; itt viszont most elemi érdekekről van szó, és nagyon fontos lenne, hogy legyenek szövetségeseink Európán belül. A TTIP vonatkozásában közösek az érdekeink nem csak itt Kelet-Közép-Európában, de a dél-európai országokkal is, a magyar külpolitika viszont jelen állapotában „tökéletesen alkalmatlan arra, hogy bármiféle együttműködés generátora legyen” – fogalmazott az LMP társelnöke.
 
Nem Moszkva vagy Washington felé kéne hajlani, hanem a saját érdekeket képviselni – összegezte Schiffer, hozzátéve: „Magunkhoz kéne térni a provinciális álmokból és észrevenni, hogy egy konfliktusszóna közepén vagyunk. Az EU pont egy lehetőség arra, hogy beleszóljunk a globális folyamatokba.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/77824