Tusványos után, avagy mikor jön el a béke ideje?

2023 júliásának végén olyat tapasztaltunk meg Tusványoson, amire korábban nem volt példa: több tucatnyi román nacionalista várta, – ki népviseletben, ki román zászlóval a nyakában – az Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszédére érkezőket.

Helyi forrásainktól megtudtuk, hogy nem véletlen ez a felfokozott hangulat. Jövőre nemcsak EP-választást tartanak a szomszédos országban, hanem kora ősszel önkormányzati és államelnöki választás is lesz. Informátorunk felhívta a figyelmünket arra is, hogy az elmúlt időszakban a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók is sztrájkoltak, és igen komoly elégedetlenség húzódik meg a felszín alatt a román társadalomban. 

Bár sokáig úgy tűnt, hogy lóg az eső lába, mire a miniszterelnök beszédére került a sor, ismét kisütött a nap. Az elmúlt évek során többször megtapasztaltuk ezt, hogy bármekkora zuhé is előzte meg a tusványosi szabadegyetem zárónapját, a csúcspontkor mindig jó idő fogadta az egybegyűlteket.

Orbán Viktor beszéde, mint a korábbi években is, egyszerre reflektált mind a hazai, mind a nemzetközi történésekre. S bár a szomszédos Ukrajnában dúló háború miatt végtelennek tűnő készenlétben telnek a mindennapjaink, mégis némi derűt és bizakodást nyújtott a jelenlévőknek: stratégiai nyugalommal és megfontolt döntésekkel az infláció leküzdhető, valamint  felül tudunk kerekedni az átmeneti gazdasági nehézségeken. Mindezek mellett pedig nekünk megvan az a gyökerünk, ami ahhoz szükséges, hogy az egymást követő krízisek, mint a koronavírus-járvány, a háború vagy a woke-agymenés ne taszítson bele minket a szakadékba.

A román szélsőségesek egy csoportja kitartott a beszéd végéig, és próbálták lehetőségeikhez mérten feltartani bekiabálásokkal és a nemzeti trikolórjaik belógatásával a tábor területéről távozókat. A csendőrök igyekeztek a helyzet urai maradni, időköben pedig vélhetően a helyi készenlétis kollégáik is csatlakoztak hozzájuk, maszkban és teljes menetfelszerelésben. Szerencsére a tettlegességig nem fajult az incidens, de a román nyelvet értő résztvevők egy-egy pikírt mondatot odaszúrtak a csendőrsorfal mögött meghúzódó tüntetőknek. Mint kiderült, a legtöbbet használt kifejezés a „szégyen” volt. A tüntetők szerint az erdélyi magyarság részéről az eseményen való részvétel volt szégyen, míg 

A provokáció kifelé menet már nem maradt válasz nélkül. Orbán Viktor miniszterelnök konvoját a magyarok részéről üdvrivalgás és taps fogadta, majd a távozók elkezdték énekelni a magyar és az ősi székely himnuszt, amelynek utolsó sora úgy szól: „Hazamegyünk/Megáldott a csíksomlyói Szűz Mária.” Utóbbi dal számomra úgy tetszett, mintha egy békeüzenet lett volna a jelenlévő demonstrálók irányába, akikkel, bár a nyelvi különbségek miatt nem értettük meg egymást, de a magyarul és románul felcsendülő dalok üteme és taktusa közvetíteni tudta az üzeneteket. A nyilvánosságra került felvételek alapján ki-ki döntse el, mely szólamok hordoztak sérelmeket, és melyek igyekeztek békét hozni ebbe az egyensúlyát vesztett világba. 

Nyitókép: Mandiner/Ókovács Benedek