Munkatársunk, Klein Jácint tűpontos [!] írása az Európai Unióról

„Az Európai Unió olyan, mint egy osztály. Nem tudják eldönteni, hova menjenek kirándulni, mi legyen a szalagavatós tánc, mennyi legyen az osztálypénz. Íme a szerepek:

Belgium: a kövér kisfiú, akivel a rosszak szemétkednek, az apukája amúgy gazdag ügyvéd. Fontoskodik, mert diákönkormányzatos.

Olaszország: a szegény srác, aki jól focizik, ezért választják be a csapatba.

Franciaország: a nagyképű és öntelt lány, aki mások szemében a szálkát is, sajátjában a gerendát sem.

Svédország: a gazdag szülők, szőke hippi lánya.

Görögország: a csóró fiú, aki jó töriből és irodalomból.

Lengyelország és Magyarország: a srácok, akik hátul ülnek a buszon és az osztályteremben is, keménykednek.

Románia: a kislány, akinek a szülei sose fizetik be az osztálypénzt.

Bulgária: A srác, akinek az apja német gyerek szüleinél dolgozik, ő szokott cigit és alkoholt hozni a buliba.

Németország: a leggazdagabb gyerek az osztályban, Audit kapott születésnapjára, jól focizik.

Észtország, Litvánia és Lettország: ő az a három csaj, akik csak egymással beszélnek, és mindenki összekeveri őket, és még a hetes sem tudja, ha hiányoznak.

Horvátország: csak azért barátkoznak vele, mert fasza nyaralójuk van.

Írország: munkásszülők gyermeke, szeret inni meg verekedni.

Finnország: a legokosabb tanuló az osztályban, mindig tablettel a kezében járkál és biztos szemüveges.

Málta: a tornasorban az utolsó, de mindenki szereti, mert nagyon kedves fiú.

Ausztria: Nem olyan gazdag, mint a német, nem olyan csibész, mint a magyar, ezért állandóan komplexusai vannak. Sok hangszeren játszik.”

Fotó: Stephane Ferrer Yulianti / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP