A nemzeti baloldal ideje

„A nyugati vagy keleti nemzetállamiságban közös, hogy a nemzethez tartozás, a nemzeti érdek képviseletének a gondolata ma is sokkal inkább képes érzelmeket előhívni a lakosság széles rétegeiből, mint a messzinek tűnő »Brüsszel« vagy az ENSZ és a többi nemzetközi szervezet. Ezt a jobboldali pártok többnyire fel szokták ismerni, és emiatt is tartós támogatást tudnak megszerezni a lakosság körében. A nemzet érdekeinek az Európai Unió túlhatalmától való megóvásáról szóló ügyes kampány vitte győzelemre a Brexitet és vezetett el az Egyesült Királyság EU-ból való kiválásához. A nemzeti érzés politikai jelentőségét negligáló egyes baloldali pártok nem egyszer kerültek versenyhátrányba a jobboldali, populista versenytársaikkal szemben.

Versenyhátrányba került a 2000-es években a magyar baloldal is, miközben a Fidesz, majd a Jobbik a sikereit részben a nemzeti retorika ügyes és hatásos alkalmazásával tudta learatni. A NER immáron 11 éves történetében a magyar ellenzék baloldali része sokáig nem tudott hatásos válaszokat adni Orbán Viktor nemzeti retorikájára. Mintha ezt ismerte volna fel Karácsony Gergely főpolgármester, miniszterelnök-jelölt, aki hangsúlyosan megemlékezett Trianonról, elérve ezzel azt, hogy immáron nem kizárólag a Fidesz kottájából tud a választóközönség narratívához jutni a pártpolitikai színtéren, ebben a nemzettudatunk számára fontos kérdésben. Ez önmagában még nem elég, ezt a szimbolikus gesztust további tartalommal kell megtölteni.

Ezt pedig úgy lehet megtenni, ha baloldal a nemzetállamra nem pusztán potenciális veszélyforrásként tekint (lásd a cikk elején: háborúk, nemzetiségi villongások), hanem a szociális igazságtalanságok, veszélyforrások lehetséges kiigazítójaként. Sahra Wagenknecht tavasszal megjelent Die Selbsgerechten című könyvében erre a gondolkodásra hívja az olvasóit. Wagenknecht egykor a Linke radikális baloldali párt (a posztkommunista PSD utódja) társvezetője, majd Bundestag-frakcióvezetője volt, de az utóbbi években egyre inkább kiszorulóban van a párt fősodrából. A németországi közgondolkodásra való hatása mégis elég jelentős, ennek egyik oka az, hogy a politikus kiemelkedő kommunikációs képességekkel bír és így hatásosan tud a gondolatai mellett érvelni.”