Demokratikusak-e a pártalkuk az előválasztásban?

„Az előválasztást megkerülő pártalkuk tehát olyan politikai elképzeléseket és gyakorlatokat fejezhetnek ki, élesztenek újjá, honosítanak meg és normalizálnak, amelyek végső soron megkérdőjelezik a demokratikus politika néphatalmi logikáját. Diszfunkcionális demokráciát eredményeznek, ezáltal pedig megkérdőjelezik az ellenzéki erők elkötelezettségét a demokratikus politika megújítása mellett, azaz éppen azt a célt nem valósítják meg, amelynek eléréséhez a választópolgárok segítségét, támogatását és felhatalmazását kérik.

Különösen így van ez, ha ezek a pártalkuk és döntések olyan tágabb politikai magatartásmintákba illeszkednek, amelyek egyértelműen antidemokratikus irányba mutatnak. Gondolhatunk itt Tóth Csaba ellenzéki támogatására Zuglóban, vagy arra a tényre, hogy mindenféle demokratikus és erkölcsi norma szerint elfogadhatatlan módon, a Jobbik megszavazta a kormánypárt homofób és transzfób törvényjavaslatát. Ezek a döntések és eljárások akkor sem tükröznek a valóságos demokrácia, a néphatalom melletti igazi elköteleződést, ha a »választási matekra« hivatkozva hozzák meg őket.

Fontos azonban, hogy mindezek alapján ne helyezkedjünk dogmatikus álláspontra. Ahogy írtam, a demokratikus politika ma Magyarországon a demokrácia újjáélesztéséért folytatott küzdelem egy autokratikus hegemónnal szemben, ebben a küzdelemben pedig az előválasztásnak kulcsszerepe lehet. Politikai naivitásról tenne tanúbizonyságot, ha a közvetlen választói döntéshozást megkerülő minden választási taktika és pártalku miatt az előválasztást, mint bukott intézményt kategorikusan elvetnénk. De szűklátókörűek lennénk, ha azokat kizárólag a választás végső eredménye felől értékelnénk.

Ahogyan ma küzdünk az autokrácia ellen, meghatározza, hogy milyen demokráciát építhetünk holnap. Ha már ma belenyugszunk, hogy a legtöbb, amit a névleg demokratikus politikai erőktől várhatunk, hogy nem az autokrácia és gyűlöletkeltés zászlói alatt, hanem a demokrácia roskatag díszletei közt törekednek a politikai hatalom kisajátítására úgy egymással, mint az állampolgárokkal szemben, akkor hogyan remélhetjük, hogy holnap létrehozhatunk egy életerős és az autokratikus áttörésnek ellenállni képes demokráciát?

Nem bízhatunk vakon sem az ellenzéki pártok jószándékában, sem abban, hogy a politikai kényszerhelyzet magától a valóságos demokrácia ügyének képviselőivé teszi őket. Ezt az ellenzéki pártok magatartása napról napra világosabbá teszik. Nem lehetnek illúzióink afelől, hogy ezek a pártok elsődlegesen saját politikai hatalmuk maximalizálásában érdekeltek, míg mi választópolgárok a saját demokratikus politikai hatalmunk jogaiba helyezésében, a politikai egyenlőség megvalósításában, a valóságos néphatalom intézményeinek kiépítésében.”