Győztes stratégia a kiszámíthatatlanságban

„Bizonyára emlékszünk Sziszüphoszra, akinek büntetésül szabták, hogy egy hatalmas kősziklát gurítson fel egy hegyre, majd le a másik oldalon. Amikor azonban már majdnem felért a csúcsra, ereje elfogyott, a szikla pedig visszazuhant az eredeti helyére. Sziszüphoszhoz hasonlóan érezhetik magukat azok a szervezetek is, amelyek képtelenek a változásra, viszont egy véget nem érő versenyhelyzetben kell túlélniük.

Általában három minta ismétlődik: küzdenek a versenytársakkal, az életben maradásért harcolnak (pandémia idején főleg), s emellett versenyt futnak a technológiai fejlődéssel is, amely digitális transzformációra kényszerít mindenkit.

Mijamoto Muszasi könyve alapműnek számít, és rokon gondolatokat közöl a valaha élt legnagyobb kardforgató Szun mesterrel, aki szintén egy fontos munkát írt meg kétezer ötszáz évvel ezelőtt. Muszasi a híres-hírhedt japán filozófus, tanító, egy »kenszei« volt, azaz a kard mestere. Gátlástalan és legyőzhetetlen harcos, aki szamurájok és róninok tucatjait győzte le megalázó tiszteletlenséggel és fölényességgel. Csak élete késői szakaszában vált igazi szamuráj-szellemiségű emberré, és ezáltal a kardforgatás egyik stílusának alapító mesterévé. Fokozatosan formálta át magát ösztönös harcosból olyan emberré, aki megszállottan keresi a vallásos önfegyelmet és a természettel való azonosulást. 

»Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.«

A gerilla szemlélettel tehát folyamatosan újszerű és meglepő dolgok bevezetésére és új piacok létrehozására kell inkább törekedni. Ezek a si helyzetek lehetővé teszik számunkra kiszámíthatatlan viszonyok között is, hogy képessé váljunk szinte bármire rugalmasan reagálni.

Erre a rugalmasságra különösen nagy szükség van egy olyan világban, ahol megnövekedett a kulcsfontosságú szereplők száma, és a közöttük lévő kapcsolatrendszerek keszekuszaságából adódóan egyre komplexebb környezetben kell helyt állni. És ha már keszekuszaságról és túlterheltségről van szó, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az az egyetlen dolog amire valóban fókuszálni szeretnénk?”