Mi magunk

„Mi vagyunk a legendás felmentő sereg, amelyre vártunk. Amikor a korábban még világnézetileg elkötelezett, szocialista színházat akaró Székely Gábor szólít fel bocsánatkérésre; amikor az őt »támadóknak« az a Stohl András mondja morálelméleti alapokon, hogy »szégyelljék magukat«, aki bepiázva, egy csík kokain felszippantása után okozott autóbalesetet; amikor a balos önkormányzatok szivárványos zászlókat tűzögetnek ki a hivatal bejárata fölé és a gaz, fasiszta rendőrség azt állítja elő, aki azt leszedi; amikor a főpolgármester augusztus 20. alkalmából nem, de a »homoszexuális büszkeség« apropóján szépet beszél; amikor egy német szociáldemokrata államtitkár a Magyarországon elburjánzó antiszemitizmussal riogat, miközben hazai testvérpártjai éppen egy judapestező-tetűcsúszdásozó jobbikos jelölt mögé állnak be… Igen, akkor érzi az ember, hogy valami azért nincsen rendben a világ folyásával, hogy az idő valamikor kizökkent, és nem sikerült helyretolni azt.

Azért kezdtem ezt az egyébként teljesen másról szóló írást a fenti, aktuális eseményeken megdöbbenő álmélkodással, mert néha tényleg úgy tűnik, hogy ezer vagy ezeregyszáz éve ugyanazokat a belső és külső harcokat, szenvedéseket folytatjuk, mint ősapáink. Vagy mégsem? Tény, hogy nagy nemzetté csak az válhat, amely megjárja a maga kálváriáját – és mi elég régóta járjuk. Sokszor úgy érezzük, ez az ország csak az ő népének szégyenébe pusztulhat bele, máskor úgy, hogy nálunk nagyobb birodalmak némán is parancsoló szája előtt kell térdre rogynunk. Hányszor, de hányszor volt, hogy felénk igyekeztek délről, keletről vagy nyugatról még a fent megidézett Michael Rothnál is hatalmasabb erők, hogy leigázzák ezt a Kárpát-medencei kis népet. Hányszor, de hányszor volt, hogy a maguk odvaikból innen, belülről nyújtottak nekik áruló segítséget, és hányszor, de hányszor volt, hogy egyszerűen a magyarokat egymás ellen fordító harag és gyűlölség taszított minket végzetünk felé. Sőt nemcsak minket, magyarokat fordítottak sok esetben sikerrel egymás ellen, hanem e régió népeit is – általában a többieket ellenünk.”