Az ingyen-élés és a parazitizmus drága

„Nem értem, hogy hirtelen mi ez a nagy felháborodás az új társadalombiztosítási törvény miatt.
Szerintem nincs abban semmi ördögtől való, hogy azon embereket akik anélkül használják ki – más adózó pénzéből – az egészségügyi szolgáltatásokat, hogy ők maguk is kivennék részüket a köz-teherviselésből egyszerűen megvonják tőlük a térítésmentes szolgáltatásokat.

Ez igazából annyit jelent, hogy a potyautasok, vagyis mások vagyonából nyerészkedő emberek szigorúan meg lesznek büntetve. Az ingyen-élés és a parazitizmus erkölcstelenség, mellesleg drága.

Egyébként az egész TB-rendszer mely az egészségügy állami monopóliumát tartja fenn az agresszív adóztatás intézménye által előbb-utóbb fenntarthatatlan lesz, nem csupán a demográfiai helyzet tekintetében – ugyanis a nyugdíjasok számának növekedésével egyre többen szorulnak majd rá az egészségügyi szolgáltatásokra – hanem abból a szempontból is hogy az infláció növekedésével a szektor fenntartása is egyre nagyobb terheket fog maga után vonni. A családtámogatási rendszer ugyanis hitelexpanzióval próbálja »segíteni« a családokat, de mivel ez pénzmennyiség növekedést okoz a bankoknak és ez szintén a pénz értékének csökkenését vonja maga után.

Ahol tehát beavatkozik a kormány az adóztatás és a monopóliumok intézményén keresztül lezüllesztett, és fenntarthatatlanná váló rendszert fog eredményezni.

Felmerül, hogy mi ilyenkor a teendő és mi a valódi probléma? Erre nagy vonalakban azt lehet válaszolni, hogy a TB-rendszer fokozatos privatizálására lenne szükség, melynek már 2008-ban kezdték lerakni az alapjait a vizitdíj és a több-biztosítós rendszer bevezetésével, de ezt egy bravúros népszavazással megvétózták az emberek 80%-a az államosítás mellett érvelt. Ennek láthatjuk ma is eredményeit az egészségügy jelenlegi állapotát tekintve. A hosszú várólisták, a munkaerőhiány és az intézmények illetve szolgáltatások romló minősége a szovjet típusú államosított egészségügy következménye.”