A liberalizmus nagy léptekkel távolodik a normalitástól

„2018-ban a nemzeti oldal megnyerte a politikai háborút. De még hátravan a kulturális, ahol patthelyzet van, és ha nem nyerjük meg azt is, idővel visszafordíthatja a politikai győzelmet. Azaz még nem pihenhetünk meg a babérjainkon.

A karácsony előtti események pedig végleg meggyőztek arról, hogy a 2010 óta folyamatosan, gyakran bravúrosan erősödő Magyarországnak van egy borzalmas szégyenfoltja: az ellenzék. Amelynek doyenje az a nemzetáruló, akinek nemcsak a 2004. december 5-i gyalázatot, hanem az őszödi beszédet, valamint az ország kifosztását és csődbevitelét is köszönhetjük, mégis az Országgyűlésben fertőzi a levegőt, utánpótlása pedig az oligofrén Tordai Bence vagy az a Fekete-Győr András, akiről hét mérföldre ordít, hogy az SZDSZ ­reinkarnációját hivatott kitenyészteni.

Nem tudom elhinni, hogy a magyar nemzet, amely létszámához képest aránytalanul sok szellemi nagysággal büszkélkedhetett a történelem folyamán, nem tud kitermelni egy épkézláb ellenzéket, hogy ne öljön meg bennünket a szégyen. De minden jel arra mutat, hogy ezt az ellenzéket is – abszurd módon – a nemzeti oldalnak kell fölépítenie.”