Semmi „kommunista”

„Ha a rendszerváltás idején sikerült volna tisztázni a »kommunista« és a »bolsevik« közti különbséget, akkor már arról is lenne társadalmi közmegegyezés, hogy az előző rendszer semmiképp sem volt kommunista. A kommunizmus, mint politikai filozófia, a totális egyenlőség és igazságosság utópiája, amit a legkevésbé láttunk megvalósulni. Ugyanakkor ez az eszme a maga osztályharc-elméletével és revansizmusával hatalmi berendezkedésként nem véletlenül futott bele ugyanabba a totalitarizmusba, amelyet ellenpárja, az egyenlőtlenség-elvű fasizmus nála is tisztábban alkalmazott. A kommunizmus uralmi rendszerként kezdetben kifejezetten, később mérsékeltebben a bolsevizmust képviselte: mindent az ideológiai alapon válogatott élcsapat tagjai vezéreltek, a kommunista célként kitűzött egyenlőségről tehát már csak ezért sem lehetett beszélni. Ha tehát mindez tisztázott lenne, és a köznyelvben sem a »kommunista« szót használnák a »bolsevik« szó helyett, akkor ma senkinek nem jutna eszébe kommunistázni.

Egyszersmind az is nyilvánvaló lenne, hogy a mai garnitúra a fasizmusa mellett úgy bolsevik, ahogy van, hiszen ugyanolyan dogmatikus, egyhitrendszerű, vezérelvű és egypárti, mint a Rákosi-rendszer, amelyet követve az elvek helyébe ugyanúgy az érzelmi viszonyulásokat és a feltétlen azonosulásokat állítja oda, permanens politikai izgalmat tart fenn és önmagát egy még soha nem volt, új rend katonáinak állítja be. Emellett nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában és a hitélet terén is ugyanúgy a központosított hatalmi hierarchia logikáját, az egyágúságot igyekszik ráerőltetni a társadalomra. Az »aki győzött, az mindent visz« eszmeiségét.

A két fogalom alapvető különbségét azonban nem sikerült egyértelművé tenni, ezért ma az az abszurd helyzet állt elő, hogy kifejezett bolsevisták (fideszesek) kommunistáznak. Fokozza a helyzet abszurditását, hogy ezenközben a másik oldalról őket is kommunistázzák, hiszen ha egyszer a bolsevik szó nem jelent semmit a köztudatban, akkor mi a fenét használnának rájuk? További képtelenség, ahogyan ehhez érvként mindenki minden oldalról úttörő-, KISZ- és MDP ill. MSZMP párttagságokat vesz elő – félreértés ne essék: Orbánról ugyanúgy, mint Heller Ágnesről –, mintha ezek a tagságok minden esetben valóban fednék az érintettek pontos világnézetét, attitűdjét vagy politikai szándékait.”