Bírák, falnak vetett háttal

„Fidesz sincs. Mi köze ennek a pártnak Habony Árpádhoz, Mészáros Lőrinchez, Garancsi Istvánhoz, Matolcsy Györgyhöz, bárkihez, aki érdemleges hatalommal bír a rendszerben? Csak Orbán Viktor köti össze őket a Fidesszel. Őt viszont nem kontrollálja a pártja. Inkább fordítva.

Alig maradt ellensúly a rendszerben. A bíróságok többnyire azok. Egyre több jel szerint idejük e tekintetben véges. A kormányzatot nem tette bizonytalanná, hogy Lengyelország ellen éppen az igazságszolgáltatás kormány alá taposása miatt indította az Európai Unió történetének legkeményebb eljárását. Miközben a magyar bíróságok az ellenük intézett második nagy rohamot egyre nehezebben állják. Az első támadást az illiberális ciklusok elején szenvedték el. A nyugdíjkorhatár leszállításával a bírósági elnökök jelentős részét lecserélték. Utóbb az intézkedést nemzetközi fórumok elítélték, az AB megsemmisítette, de addigra megvolt a lényeg, a megyei elnökök kétharmada, az öt táblabíró közül kettő, a Kúria bíráinak harmada elvesztette posztját, s mivel kinevezték utódaikat, helyükre főszabály szerint nem térhettek vissza. A jogszabály megsemmisült, a terv diadalmaskodott.

A továbbiak már jórészt zárt ajtók mögött zajlanak. A kiszűrődő zajok alapján durvul a hangnem. Az egyik oldalon az Országos Bírósági Hivatal parlamenti kétharmaddal választott, a politikai akaratokat a bírói testületre átvivő elnöke, Handó Tünde áll. Nem egymagában. Szemben a bírók növekvő hányada. Nemrég a szakmai önkormányzat csúcsszervébe, az Országos Bírói Tanácsba nem választottak be senkit Handó emberei közül. Ám e testülettől épp elveszik fő erejét. A bírói pályázatok értékelésében lefokozzák.”