A hiteltelen csend

2017. november 10. 17:26

Ahogy mondani szokták, a színésznek a teste az eszköze.

2017. november 10. 17:26
Borbély András
Transindex

„De mit is jelent az, hogy egy probléma strukturális jellegű? Röviden azt, hogy nem egyszerűen az egyes személyek jó- vagy rosszindulata, etikus vagy etikátlan magatartása határozza meg az ezzel kapcsolatos cselekvési mintákat, hanem a társadalmi struktúrának a teljességébe/totalitásába vannak belekódolva, szétszórva, és ezeknek a mintáknak az interiorizálása/belsővé tétele után válik az egyéni viselkedést meghatározó tényezővé.(…)

A dolog vélhetően azonban nem ennyire sima és egyszerű. Nem kell túlságosan tájékozottnak lenni a színházi hétköznapokról ahhoz, hogy észrevegyük: a színházi képzés struktúrájába van belekódolva az, hogy a színészeknek egy bizonyos szintig föl kell számolniuk vagy át kell lépniük a saját testük intimitásának határait, hogy azt a színházi produkció, illetve a rendezői elv szolgálatába állítsák. A meztelenség, a szexuális aktus imitálása vagy éppen a konkrét szexuális aktus olyasmi, amit a színészektől adott esetben szakmai követelményként várnak el. Ahogy mondani szokták, a színésznek a teste az eszköze. És ez nyilván nem csak az egyszeri előadáson van így, hanem a próbafolyamatok során is.

Mármost képzeljünk el egy próbafolyamatot, ahol a rendező mintegy instruálja a szexuális aktus imitációját, miközben az egész egy szakmai diskurzusba, a professzionális színészképzés pedagógiai menetébe ágyazódik, a követelményeket szakmai és pedagógiai érvekkel indokolják (ha indokolják egyáltalán). Még akkor is, amikor a lehető legnagyobb figyelemmel, az egyéni hajlamok és döntések figyelembevételével történik mindez, egyrészt érvényesülhet a szakmai megfelelési kényszer, ami korlátozza az egyéni döntés szabadságát és tudatosságát, másrészt az ilyen határátlépéseknek minden bizonnyal következményei vannak a színészek magánéletére, a saját testükhöz, a saját szexualitásukhoz való viszonyukra, ahogyan a más emberekkel való intim, magánjellegű viszonyaikra is. Kérdéses tehát, hogy a test tisztán szakmai képzésnek beállított »megdolgozása« hatástalan maradna a színész személyiségére, magánéletére.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
izo1210
2017. november 11. 11:30
Hát igen. Valószínűleg a nézők személyiségére is hatással van a művekből (főleg a filmekből, de valamennyire a színházi darabokból is) áradó folyamatos erőszak és szexizmus. Könnyű elképzelni, hogy a benne dolgozókra még nagyobb a hatása.
Qsza
2017. november 11. 07:05
Nem véletlen, hogy nincs olyan színházi ember, akinek rendben lenne a magánélete. A tűzoltó megég, a rendőrt lelőhetik, a pedagógusnak idegösszeroppanása lesz. Minden szakmának megvan a testi-lelki ára, és minden szakmában más aberrációval élő emberek kerülhetnek potenciálisan hatalmi pozícióba, pl. a fenti háromban is láttam lelkileg beteg embert. Amit a sajtó, a "nyilvánosság" most művel ezen a téren, az ocsmányabb a szereposztó díványnál is, mert az egész világot vezetik meg a fizetett véleményükkel és a moralizáló okoskodással.
tom hagen
2017. november 10. 19:54
Lilla mit mond?
Cassi
2017. november 10. 19:45
"Ahogy mondani szokták, a színésznek a teste az eszköze." A focistának is, mégsem baszhatja őket szájba akárki. Suttyó dolog ez a színész = kurva egyenlőségtétel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!