Akik gyermekre várnak

„A házastársak együttléte a legszorosabb kötelék férfi és nő között. Egyesíti a férjet és feleséget és ezáltal alkalmassá válnak arra, hogy új életet fakasszanak. Az egyesülés során a házastársak egymásnak ajándékozzák magukat, ami egy elválaszthatatlan testi és lelki aktus, melynek nyitottnak kell lennie az élet továbbadására. A házastársi együttlét során a férj és a feleség Isten munkatársává válik azáltal, hogy egy új személynek életet ajándékoznak. Egy személy nemzésének a házastársi szeretet gyümölcsének kell lennie, mely nem csak testi egyesüléshez, hanem lelki egyesüléshez is kötött. Csak a fenti értékek együttes jelenlevése biztosítja a személy méltóságának szaporodását.

A házastársak testén kívül létrehozott megtermékenyítés nélkülözi ezeket az értékeket. És nélkülözik azok az ugyan testen belüli, de mesterséges eljárások is, amik »eszközként az aktus helyettesítést szolgálják«. (inszemináció, vagyis mesterséges ondóbevitel)

Mesterséges szaporodás vagy megtermékenyítés során az emberi élet egy »technikai eljárás következtében« jön létre, és nem pedig egy férfi és egy nő szexuális egyesülése során. Miért baj ez? A gyermeknek joga van ahhoz, hogy házasságon belül foganjon, ott hordják ki, ott jöjjön világra és ott nevelődjön fel. Az egyház hagyománya elismeri, hogy a házasság és annak föloldhatatlan egysége az egyedül méltó hely az élet valóban felelősségteljes továbbadására.Viszont természetesen minden gyermeket, aki a világra jön az isteni jóság ajándékának kell tekinteni és szeretettel kell felnevelni.”