„A szolgálólány meséje” se nem keresztény, se nem fundamentalista

„A sorozat utolsó részeinek egyikében felidézik, hogyan is született meg a szolgálólányok, vagyis a »szent prostitúció« ötlete. A három ötletgazda három parancsnok volt, Gileád prominens személyiségei, akik egy limuzinban utazva a népességfogyásról beszélgettek. Három különböző karakter (a szenteskedő, a céltudatos és a fontolva haladó) különféle irányból közelítették a témát, de mindhárman ugyanoda jutottak. A párbeszéd így zajlott:

Szenteskedő: – »A lányokkal tisztelettel, Istennek tetsző módon kell bánnunk.
Céltudatos: – A hatékonyság a fontos, az emberi faj kihalóban van. Az összes termékeny nőt be kell gyűjteni és teherbe kell ejteni.
Fontolva haladó (June későbbi ura): – A feleségek nem fogadnák el. Az ő támogatásuk nélkül nincs siker, te is tudod.
Szenteskedő: – Talán a feleség is ott lehetne az aktus alatt. Kevésbé érezné sértőnek. A Bibliában is van erre példa.
Fontolva haladó: – Az aktus nem a legjobb kifejezés, ha jó marketinget akarsz neki. Szertartás?
Céltudatos: – Az jó, szép és jámbor. A feleségek kajálni fogják.«

Ez tehát nem egy fundamentalista keresztény társadalom születése, mivel semmi keresztény sincs benne. A sorozat viszont valóban ragyogó példát mutat arra, hogy milyen egy mondvacsinált, mesterséges vallási érvekkel megtámogatott diktatúra. Volt erre bőven példa a 20. század történelmében, amelyből a film (és az alapjául szolgáló regény) alkotói ötleteket meríthettek. A regény mostani megfilmesítése azonban mégis aktuálpolitikai színezetet ad neki, és beállítja azoknak a kulturális célzatossággal készített amerikai filmeknek a sorába, amelyek magas művészi színvonalon karikírozzák, teszik nevetségessé, vagy – mint ebben az esetben – a túlzás és csúsztatás eszközével mutatják ártalmasnak a konzervatív / keresztény törekvéseket. Akik azonban képesek átlátni és felülemelkedni ezeken a filmes szándékokon, igazi filmélményben részesülhetnek mégis.”