Véres sejttetemek halma

„Az Echo TV-n a sumer-magyar rokonság kutatói, a nemzettestben turkáló béljósok és a Csodaszarvas Polgári Kör küldöttei helyett egy ideje előtérbe tolták az eddig a díszletek mögött illegalitásban bujkáló értelmes embereket. Az Angard című műsorban vitatkozhatnának is, de az végül egy videóillusztráció lett Szabó Ervin Pártfegyelem és egyéni szabadság című tanulmányához.

Az Angarddal a Hír TV Csörte című műsorát klónozta a jobbos csatornák Pepsije – vagy maradjunk inkább a Queen-kólánál –, olyan gátlástalanul, amilyennek a tisztogatás egyik túlélője – hol késik az Egymillióan Szaniszló Ferenc DVD-magazinjáért Facebook-oldal? –, Bogár László szokta leírni az izraeli üzletembereket. Lehet, hogy Magyarországon a legmagasabb a százezer lakosra eső vívó olimpiai bajnokok száma, de csak nem lehet köztük annyi munkanélküli, hogy a köztársasági elnöki szék után az összes politikai vitaműsor főcímét is velük kelljen megtölteni, ahogy összecsapnak egy annyira drámai pszeudo-Hans Zimmer-zenére, amelyhez nem a Németh Szilárd-sajtótájékoztatók világa passzol, hanem egy jelzőfáklyákkal a kezében térdre eső Nicolas Cage.

»Talán jobb, mint az eredeti« – hirdetik az élelmiszerboltokban kapható zenei cédéken, amelyeken nímandok vernyákolnak Mercury helyett, és valóban, hiába az utánzás – egy öntörvényű badacsonyi borász szerint egész életében seggeket lát az, aki mindig más után megy –, az Echo TV másolatának biztos nagyobb a népszerűsége a Schönherz-koliban, mint a Csörtének. Az Angardműsorvezetője, Dobos Marianne ugyanis kamaszkori fantáziákat idéz meg a fiúgimnáziumba érkező kistanárnőről. Nem is igazán fegyelmez, szinte csak akkor avatkozik be a kormányról, az ellenzékről, az EU-ról vagy éppen a permanens migránsválságról szóló intellektuális iszapbirkózásba, ha valaki száján kiszalad egy »basszus«. Mert ne az olasz vívóiskola bemutatóira számítsanak azok, akik az Angardra kapcsolnak.”