Nem a fegyver a hibás... avagy az elfojtott indulatok kultúrája

„Nem a fegyver a hibás. Persze korszerű fegyverek nélkül nehezebb 50 embert megölni. De a lincselések sorozata bizonyítja a gyűlöletből való gyilkossághoz elég a kötél is. A sorozatgyilkosságok kapcsán a gyűlölet kifejezésének az eszköze sokszor konyhakés, és míg az ámokfutásnak egy nap alatt vége, addig a sorozatgyilkosság ki tudja mennyi ideig szedi az áldozatokat. De a fegyverek feltalálást visszacsinálni már úgysincs lehetőségünk. A szabad fegyvertartás pedig abszolút nem visszatartó erő.Aki gyilkolni készül azt nem tartja vissza az, ha illegálisan kell fegyvert vásárolnia. Ettől ugyanis nem bukik le nagyobb eséllyel, a büntetése sem lesz keményebb. És nem is nehéz megtennie. (...)

A párbeszéddel könnyen elsimítható ellentétekből sok esetben az ilyen esetek okán lesz egyre erősebb és erősebb elfojtott gyűlölet. A Facebook pedig kényelmes buborékot von a gyűlölködő köré, és sokan erősítik a véleményét, a gyűlöletét. A megerősítési torzítás ismert jelenség. Mint az is, hogy ahogy az ásítást, úgy az undort is másolja az ember, majd eltanulja, kialakul a feltételes reflex. Innen pedig a melegek látványa is már sérelemmé alakul.

A húr feszül. És idővel elpattan. A felhalmozott düh, a harag kitör. És megkeresi az eszközt, a célpontokat. Az elfojtott, és minduntalan kitörni készülő harag, gyűlölet időszakát éljük, mert ilyen világot, ilyen társadalmat építettünk magunknak. És ennek a felépített világnak szükségszerű része a vérengzés. Ma félszáz meleg, holnap ki tudja hány arab bevándorlóra gyújtják rá a tábort. Ahhoz, hogy az elfojtott és felhalmozott harag, gyűlölet kitöréseit, a gyilkosságokat párbeszédre tudjuk cserélni, le kell mondanunk a politikai korrektségről.”