„A zenei rendezvényekkel talán a fiatalokat is könnyebb megfogni, de mi a helyzet a kevésbé népszerű területekkel: hogyan lehetne őket rábírni például arra, hogy többet járjanak múzeumokba?
A múzeumokba való becsalogatásra akadnak jó példák, vegyük mondjuk a Szépművészeti Múzeumot – ami nemzetközi nagymesterek alkotásait bemutatva és ügyes marketinget alkalmazva – rekordokat döntött az utóbbi időszakban. Szerencsére manapság egyre több az olyan múzeum, ahol a látogató egészen másfajta kiállítással találkozik, mint ezelőtt 20 évvel, amikor vitrinek mögött sorakozó papírok és tárgyak fogadták. Ma már sokkal modernebbek, interaktívabbak a kiállítóhelyek, hogy néhányat kiemeljek, rendkívül sikeresen működik például a Terror Háza Múzeum, vagy a Skanzen, mindkettő rengeteg látogatót vonz. Ezt a többi intézménynek is át kellene vennie, ehhez pedig lehetőséget kell adni nekik, hogy minél több saját bevételre tegyenek szert. Például, ha valaki megnéz egy kiállítást, fontos, hogy a múzeum boltján keresztül vezessen ki az útja, ahol a kiállítás tematikájával kapcsolatos tárgyakat vásárolhat, így haza is vihet magával valamilyen emléket. Ezt a fajta átállást folyamatosan hajtjuk végre Magyarországon: tovább kell bővíteni, illetve jobban koordinálni az egy helyen működő, vagy a hasonló tematikájú múzeumok marketingjét és árképzési politikáját. A cél, hogy aki valahova bemegy, azt csábítsuk át három másik helyre is.
Az olvasásnépszerűsítéssel kapcsolatban is vannak ötletei?
Örök dilemma, és szeretik is vitaként felvetni, hogy mit jó olvastatni magyar irodalom órán: Harry Pottert vagy Egri csillagokat, és vajon csak az-e a lényeg, hogy a gyerek olvasson, vagy az is, hogy mit. A beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy a kultúra a nemzeti identitás része. Az ember lelki kiegyensúlyozottságához szükség van az identitásra, amit jórészt a kultúra ad meg. Ezt a kulturális identitást régen sokkal jobban befolyásolta a család vagy a lakókörnyezet, az egységesebb médiakínálat. Ezek, illetve az egyéb kulturális tartalmak ma már sokkal szegmentáltabban jelennek meg. Az oktatásnak már csak ezért is fokozott szerepe van, és fontos, hogy a fiatalok az olvasmányélményeiken keresztül olyan ismeretekhez jussanak, amelyek segíthetik saját önkifejezésüket, közösséghez tartozásuk tudatosítását. (...)
Többször volt vita az utóbbi időben arról, hogy minek is kellene szerepelnie egy imázsfilmben. Vannak olyan vélemények, hogy valami modernebbre lenne szükség, és nem puli kutyára meg gulyásra.
Igen, ez egy dilemma, de ha megnézzük a világ többi országát, nekik is megvannak a maguk attribútumai, amikről beazonosítják őket. Párizsról mindenkinek az Eiffel-torony jut az eszébe, és Hollandiában is mindenhol sajtot és fapapucsot árulnak a turistáknak. Miért ne lehetnénk mi büszkék a gulyásra, a Hortobágyra, a Lánchídra vagy a Mátyás templomra? Szerintem igenis büszkék és elégedettek lehetünk azzal, amink van, ráadásul mindig újabb generációk nőnek fel, akiknek mindez újdonság. Ha megkérdeznénk egy külföldit, mi jut eszébe Magyarországról, valószínűleg az első három dolog Puskás, a Rubik kocka és a Sziget Fesztivál lenne. Ebben a hármasban szerintem nagyjából minden benne is van: a magyar ügyesség és találékonyság, a sportteljesítmény, illetve a kultúra szabadsága és sokszínűsége.”
