Magyar zavar

„Amikor nemzeti szolgálatot végző kormánya van az országnak, akkor ellenfelei szinte őrjöngenek. Vesszen az EU-tól nehezen kialkudott támogatás, lázadjanak a cigányok, a tanítók, a diákok, robbanjon föl az ország! Tüntessünk, balhézzunk bármiért! Úgy gondolkodnak, mint a Salamon király ítéletére váró hazug asszony: inkább aprítsa a hóhér miszlikbe a gyermeket, de a másiké ne legyen!

Az elmúlt negyedszázad alatt éppen négy ilyen vezetése volt az országnak, s mindannyiszor ugyanaz a szellem lázadt ellene.

Természetesen többször hibázott Antall József csapata is, és nem makulátlanok az Orbán-kormányok sem. Mindkettőnek akadnak kisebb és nagyobb szamárságai. A kicsikből lesznek a nagyok. Például a dohányboltok belső terének láthatatlanná tétele: létezik-e ennél nagyobb biztonság a rabló számára? Ha egyszer bejutott, azt tesz, amit akar. Ez mindenki tudja, aki már élt: a falusi léc-, deszka- és drótkerítések hézagain keresztül a járókelő meg a szomszédság rögtön kiszúrta az illetéktelen behatolót. A városok nyitott körfolyosóit unatkozó vénasszonyok vigyázták.

Nem tudom, hogy az állítólagos trafikmutyi meghaladta-e az országos suskus-átlagot. Azt viszont igen, hogy az elsötétítés jelképi ereje óriási. A Fidesz-rajongó, de jelképekben is gondolkodó emberben fölmerül a gyanú, hogy a trafikfóliák miért ne rejtenének bűntényeket?”