A szakértelmiség újabb árulása

„A miniszterelnök vasárnapi, bevándorlók elleni uszító beszéde után a Századvég sietett tendenciózus felméréssel visszaigazolni a szándék létjogosultságát (már amennyiben valaminek a társadalmi támogatottsága egyben azonos is a gondolati létjogosultságával).

A tendenciózus jelleg lényege: először is úgy kötni össze a párizsi terrortámadás tényét a hazai bevándorlási helyzettel, mintha ez utóbbi egy az egyben megfelelne a francia helyzetnek (nem felel meg, mert a hazai bevándorlók között nincsenek jelentős, dzsihádizmusra hajló iszlám blokkok, az esetleges muszlim menekültek pedig tranzitországként használnak minket, nem válnak sem támogatottakká, sem letelepedőkké). Másodszor: anélkül kérdezni rá a hazai bevándorlási törvényekkel való elégedettségre, hogy tisztáznák az ismertségüket. És mivel így összemosódtak a kérdésben jártasak és járatlanok válaszai, a végeredményként közzétett arányok értelmezhetetlenné, illetve csak propagandisztikus szempontból értelmezhetővé váltak. (…)

Nem kérdés, hogy a feszültségeket fokozó bevándorlók híján mind a miniszterelnöki uszításnak, mind az ugyanezt szolgáló propagandisztikus felmérésnek két célpontja van: a hazai, bármikor lejöttmentezhető cigányság, és az ugyanígy lejöttmentezhető-leidegenszívűzhető, felvilágosult-liberális értelmiség. Amelyet az inkompetens, ideológiagyáros értelmiség, amely csak hatalmi stallumokban bízik, folyamatosan veszélyt jelentő riválisának tekint, ezért maga is folyamatosan támad. A magyar társadalom legkétségbeejtőbb vonása, hogy nem képes kitörni az értelmiség kettévágottságának ebből a Bibó által többször is leírt kalodájából.

Nem tudom, hol indulhatnak meg az ezt oldani képes folyamatok, csak remélem, hogy abban a kevés, megmaradt, szabad szellemű iskolában, ahol mégis a kérdések elfogulatlan vizsgálata válik az alapnormává, és ahol a tudás számító feladása, az értelmiségiek kóros árulási hajlandósága határozottan a megvetés tárgya.”