Ennek már semmi értelme...

„Az alapvető probléma ezzel az, hogy értelmetlen. Hoffmann Rózsa az előző két, sőt, előző akárhány hasonló jellegű tüntetést is telibe szarta. És telibe is fogja szarni, és az utódja se lesz különb. Nagy tömegre nem lehetett számítani, többek között a teljesen idióta dátumválasztásnak köszönhetően sem. Ugyanis egy ilyen tüntetésnek kell valami apropó, egy aktuális döntés (tankönyv-államosítás, például) jó esetben, vagy a pedagógus-nap és társai, mint alternatíva. Hoppá, volt aktuális téma, egy hónapja. Ma már nincs. Kicsit az az érzésem, hogy jött egy ötlet, meg valóban rég volt oktatási tüntetés, és akkor nekivágtak. Ráadásul hosszú távra terveznek...

Ami viszont kifejezetten hibás ezekben a tüntetésekben az, hogy azon túl, hogy nem old meg semmit, abba a hitbe ringathatja a résztvevőit, hogy csináltak is valamit a véleményük elmondásán túl. Hogy ők megtettek mindent, amit megtehettek. Ez veszélyes önámítás, arra vezetheti az esetleg kevésbé aktív résztvevőket, hogy most elégedetten szusszanjanak, és a következő hasonlóig semmit ne tegyenek az otthoni/munkahelyi politizáláson túl. Mindezt büszkén, hiszen mindent megtettek, amit megtehettek.

Ez a tüntetés értelmetlen volt, és ameddig a tanárok félnek, addig nem is lesznek a hasonló események értelmesebbek. Három lehetőség van: vagy félni, és belenyugodni, vagy nem félni és kimenni az utcára, nem ezren, nem kétezren, sokezren. Talán az hatásosabb, hiszen Ukrajnában sem ezer ember van az utcán, és ott még történik is valami. Vagy, harmadik, legnehezebb útként ellenállni a félelem rendszerében is.”