Trójából, szeretettel

„Eltartott egy darabig, míg lett egy ötletem, miért rángatta elő a Fidesz a feledés homályából Marco Casagrandét és az ő soha meg nem valósult ’48-as emlékművét. De amikor Németh Szilárd fővárosi képviselő – aki eddig elsősorban rezsibiztosként vétette észre magát – bedobta a kulcsszavakat, már kezdett tisztulni a kép. Az MTI híradása szerint Németh úgy nyilatkozott, az oszlopot annak idején a »Szabadság tér egykori környezetének (...) megfelelően tervezték«, és elkészíttetését megelőzően meg kell találni »a méltó helyét Budapesten«.

Tekintve, hogy 1848-ban a Szabadság tér még az elképzelés szintjén sem létezett – későbbi helyén egy irdatlan kaszárnya terpeszkedett –, a tér »környezete« meg lényegében maga volt Pest, a Szabadság tér nevének ebben a szövegkörnyezetben való felbukkanása arra készteti az embert, hogy kezdjen el figyelni. (...)

Hogy hogyan jön ide Marco Casagrande és az általa bő százötven éve megtervezett emlékmű hirtelen égetővé vált felállítása? Hát úgy, hogy a Kossuth tér példája mutatja: nincs az a pénz és nincs az az elszánás, amit a Fidesz túlzottnak találna, ha a saját bizonytalan lábakon álló, mert hazugságban fogant ideológiájának megteremtése, az erőszakos szellemi térfoglalás a tét. A város legnagyobb terét szabják éppen át az 1944-es formájára, kizárólag azért, hogy visszacsempészhessék rá Tisza István – mellesleg: rémes – emlékművét.”