A valóságos Erdély

„Nem azért van a valóságos Erdély,
hogy pénzt, választást, s rajta presztízst nyerdélj,
ha szavadon foglak, rádbaszom a kukafedőt,
s olvasok inkább egy kis Dsida Jenőt,
mert nehogy már te mond meg,
mi irodalom itt, ha kihagyod a kánonból
Hervay Gizit, Orbánnal bratyizol, de nem jártál
még Tordán, s az csak hab a tortán, hogy
rosszabb vagy, mint Torgyán; és Erdély mi vagyunk,
neked a trauma, ha csak Pestet látod,
s nem mész lesz falura, mert kényelmesebb
az értelmiségi szauna;  

(...)

s csak hiszed,
hogy elérheted végre az egyetemest,
ha nem láttad még soha rappelni Egyed Emest,
vagy nagy truváj, ha jártál már Vegasba’,
de fogalmad sincs, hogy melyik a Vlegyásza;
mert Erdély mi vagyunk, te meg csak egyre rettegsz,
a gyarmati észnek ódáim keresztbe tesznek;
Erdély mi vagyunk: a nyelv s a szétszóratás,
szétforgácsolt szépség, könnyű szóforgatás,
arrogáns poézis Kolozsváron s Pesten,
te meg csak pislogsz, mint fanszőr a húslevesben.”