Három részre szakadt értelmiség

„A kormánypárti értelmiség »magyarnemzetes« hangvételét sem alaptalanul éri az a bírálat, hogy a minimálisan szükséges távolságtartás, a saját oldallal szembeni objektivitás ritka benne, mint a fehér holló, illetve izolálódik az a néhány értelmiségi – mint Tölgyessy Péter, Sólyom László vagy Solymosi Frigyes –, aki nem balról, hanem akár a konzervatív értékek jegyében is kritizálja a rezsim egészét vagy egyes lépéseit. Elég baj, ha rosszabb pillanatainkban mi, baloldali politikusok is irigykedünk arra, hogy a jobboldali értelmiség szinte maradéktalanul lojális. (...)

A kritikátlanul kormányhű, elkötelezett értelmiség és a baloldal vagy általában a demokratikus oldal érdekében kiálló értelmiség csoportjai mellett már ott van az említett harmadik is. Számukra a másik két kör, ha nem is egyformán, de idegen. Nem is nagyon akarnak a politikusokkal »párbeszélni«. Az ő tollukból születnek a legszellemesebb, üdítően gonosz jellemzések a politikáról és politikusokról. Imádom is olvasni, hallgatni őket, kivéve persze, ha rólam vagy a hozzám közel állókról szólnak...

Nem elefántcsonttoronyba zárkóznak, a legkevésbé sem akarnak artisztikusak vagy arisztokratikusok lenni. Legtöbben a közélet »Y-generációjának« tagjai, világuk blogokból, kommentekből, glosszákból épül, némi vitriollal leöntve. Abból a nyelvi közegből, amelytől távol áll a finomkodás, ahol a vaskos vélemény természetes, ahol a tettel egyenrangú a kommentálás, a kritika attitűdje.”