Bumeráng

„A bankokkal szembeni politikai hadjárat számos indokolt megállapítás, jogos kifogás ösvényén jutott el oda, hogy ma már Orbán Viktor házának környékét is le kell zárni a dühödt tüntetők elől. Ők már a „mindent vissza” jegyében tiltakoznak, mintha a kormány vagy a pénzintézetek áldozatai lennének. Lehetett volna bankadó, lehetett volna kikínlódott, átfogó mentőcsomag, ha Orbán néha abban is hinne, hogy létezik értelmes, célra vezető egyeztetések teremtette kompromisszum a torkokon legyűrt, büntetésízű sarcok helyett. Olyan, amire az érdemi reakció gazdasági természetű lehet. És olyan, amit a kezdet kezdetén az egykori fideszes, Urbán László jelzett, s amiért kapott is hideget-meleget: a takarékláng. Az óvatlan politikai alpinizmus könnyen légritka csúcsokra vezet, ahol nyilván mámorító körülnézni, de le is kell onnan érkezni. És a szédítő magasság után odalenn találkozni kell azokkal, akiket a retorikai fordulatok szédítettek meg, és örömmel rajzolják át saját valóságukat – becsaptak minket! Innentől a segítségnyújtás hamar eljut a teljes kártalanítás követeléséig és Orbán házáig. A legkedvesebb pálya, a futballé is tartogat kellemetlen szituációkat –nemcsak a füvön, a lelátókon is. Azt, ami ma a szurkolást helyettesíti, nem lehet összekacsintás melletti dorgálással elintézni –még akkor sem, ha néhai Honthy Hanna szavaival élve, ez »az én közönségem«. Kubatov Gábor azért lett az FTC elnöke, hogy bezsebelje pártjának a poszt nyújtotta politikai előnyöket, s nem volt elég figyelmeztetés a számára, hogy a Fidesz-székház gyilkosságért ült, önkéntesnek mondott védője több mint kínos helyzetbe hozta. Addig próbált lavírozni a szavak és a tettek között, míg most, a Csatáry Lászlóval szolidáris, meccs közben háborítatlanul kifeszített molinó tetteseinek keresgélése közben ráomlott az elhatárolódás és a haverkodás éveken át összehordott zagyvaléka. Láthatóvá vált minden – itt is, ott is.”