A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala: egy érdekérvényesítési sikersztori

„A kisebbségi minimum, amelyet a Kerekasztal mellett a két politikai párt, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Híd-Most is aláírt, kétségtelenül az idei toplisták élén helyezkedik el. Az Öllős László által összefüggő elvrendszerként aposztrofált nyilatkozat lefekteti a kisebbségi érdekérvényesítés alapvető princípiumait, ezzel is egy többes célt szolgálva. Egyrészt mérhetővé teszi a politikai pártok kisebbségi ügyek iránt való elkötelezettségét, ugyanakkor nyit a szlovák közélet felé is, érdemi vitát kezdeményezve olyan kérdésekről, mint az önkormányzatiság és az autonómia.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának egész közéleti részvételére jellemző egyébként ez a sokrétű stratégiagyártás és –kivitelezés. Ahogy arra Tokár Géza rámutatott, a szervezet a nyomásgyakorlás, a kooperáció és az önerőből való cselekvés elegyére alapozza egész működését. A kisebbségi problémák azonosítása és az azok megoldását szolgáló stratégiák kidolgozása mellett az SZMK nagy hangsúlyt fektet a párbeszédre és konszenzus-építésre mind szlovák-magyar, mind pedig magyar-magyar viszonylatba. A tagszervezetek konszenzuális döntései megalapozzák a civil szféra azonos irányokba mutató és ezáltal hatékonyabb munkáját, a politikai szereplőkre gyakorolt nyomás pedig a szakpolitikák befolyásolását is lehetővé teszik.

A Kerekasztal tevékenységének ilyen pozitív megvilágításba helyezése teljesen kiérdemelt, ám nem jelenti a problémák egyik napról a másikra való megszűnését. A szervezet képviselői nem is lépnek fel ehhez hasonló messianisztikus elvárásokkal, épp ellenkezőleg egész tevékenységükből az öntudatosság és a mérséklet sugárzik. Mindazonáltal az ilyen és ehhez hasonló civil érdekképviseleti modellek követendő például szolgálhatnak a többi magyar közösség számára. Ez annál is inkább igaz, mivel jól érzékelhető, hogy az állampolgárok egyre nagyobb hányada ábrándult ki a hagyományos politikai érdekérvényesítési mintákból. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által kifejtett munka így nemcsak a kisebbségi lét mindennapi problémáira nyújthat választ, de újraélesztheti azt a kilencvenes évek elején tapasztalható állampolgársági lelkesedést is, amelyet csak a hiteles képviselet érzése tarthat fenn.”