Szegedi Csanád a nagymama orráról hazudik

„Ez az egész származás kérdésköre körül keringőző »vértisztasági« hisztéria abszurd, hiszen népünk pont azért maradhatott fenn napjainkig, mert Közép-Európa olvasztótégelyeként több etnikai csoport is vegyült Árpád vérével. Valószínűleg nincs olyan ember Magyarországon, aki »fajtatiszta« magyar, hiszen egy kis részben szinte mindannyiunkban csörgedezik szláv, sváb, török, tatár, avar, román, német, osztrák… vagy éppen askenázi zsidó, ne adj Isten: cigány vér. Ettől függetlenül azonban még magyar az anyanyelvünk, Magyarországon élünk és adózunk, szeretjük és tiszteljük hagyományainkat és kultúránkat, könnyes szemmel hallgatjuk a Himnuszt és a Szózatot, és tiszta szívvel bízunk abban, hogy nő még a magyar fogyasztói bizalomindex, a GDP és mezőgazdasági termelésmutató. Az, hogy némelyikünk vonásaiba szlávos vagy zsidós elemek is vegyültek az évszázadok forró ölelkezéseinek köszönhetően, még nem jelenti azt, hogy identitásunk bármi más, mint magyar: ki mondaná vajon Petőfiről, hogy rohadt szlovák volt…?! A legnagyobb magyar költő és legradikálisabb politikai alak édesanyja szlovák anyanyelvű volt, és apja is szláv háttérből érkezett. Azt hiszem, egyetlen értelmetlenebb és szalonképtelenebb dolog van annál, amikor származás alapján ítéljük meg az embert: az, amikor szitokszóként, bűnbakképzés céljából használjuk a származást jelölő szavakat, hogy saját céljaink érdekében állig felfegyverzett egységgé kovácsoljuk az elégedetlen, éhes tömegeket. (...)

Összességében véve mérhetetlenül szomorúnak tartom, hogy olyan országban élünk, ahol közbeszéd tárgya az ember származása, továbbá egy sor olyan személyes, intim dolog, amihez senkinek semmi köze nincs (vallás, szexuális orientáció, satöbbi). Még kétségbeejtőbb, hogy a hatalmat birtokló és vágyó csoportok – és most itt a bal- és jobboldalra egyaránt gondolok – minden ezzel kapcsolatos témát képesek úgy csűrni-csavarni, ahogy az számukra a legkedvezőbb… s a végeredményt több millió birka bégetve be is kajálja. A változás kulcsa nem a nagypolitikában, hanem a szívekben van.”