Közép-Európa Berlinje: Kolozsvár

„Valamire irigylésre méltó módon ráéreztek ezek a betyár kolozsváriak! Talán arra, ha másra nem, hogy miként lehet az átkos posztkommunista örökségből kulturális-művészeti tőkét fabrikálni.

Ami ugyebár nem kis teljesítmény. Merthogy az az átkos ott tényleg átkos volt, s a szabadság meg Funart hozta el nekik. Erre szokás azt mondani: csöbörből vödörbe. És pont ezt tették: ecsetüket csöbörből vödörbe mártva, megcsináltak egy kisebb kulturális csodát: lepukkant városukat felhelyezték a világ művészeti térképére – ahol Magyarország pillanatnyilag még nincs igazán ott.

Lehet, hogy épp a jelentős történelmi ellensúly volt szükséges mindehhez, úgymond teher alatt nő a pálma? Mert mintha Berlin huszadik századi sorsának lenne az erdélyi város közép-európai pandantja. Mindkét világháborúban vesztesnek bizonyult Berlin, a bűnös város, büntette is a történelem, rendre. S e megosztott, kifosztott, befalazott város Európa egyik kulturális boszorkánykonyhájává vált, ahol az emberre piszokként ragadt a kultúra. S persze az ellenállás diszkrét bája is, kritikai és önkritikai szólamokkal egyetemben.”