Mi folyik a Józsefvárosban?!

„Elképesztően sok rettenetesen »lepukkadt ember« mozog a Józsefvárosban, pontosabban a kerület egyes jellegzetes körzeteiben. Valóban jelentős átalakulások zajlottak, zajlanak Budapest e történelmi városrészében. A körúton belüli Palotanegyed és az Orczy úton túli Tisztviselőtelep a kerület »elit negyedei«. A Palotanegyed a Fővárosi Városrehabilitációs Alap sok százmillió forintos támogatásával – úgy tűnik, immár visszafordíthatatlanul –megújul, megőrizve megtartja városi középosztálybeli lakosságát, és egyben Budapest izgalmas diáknegyedévé válik. Teljesen új városnegyedként megszületett a Corvin negyed – erőteljes kerületi, fővárosi és befektetői erőfeszítések, bonyolult pénzügyi konstrukciók eredményeképpen –, lakhelyet nyújtva annak a fizetőképes (vagy devizahitellel fizetőképessé tett) középosztálynak, melynek tagjai a jobb és drágább városi lakásokat kívánják és tudják választani. Sok-sok száz családot költöztetett el Józsefváros a Corvin–Szigony projekt útjából, a zsúfolt, kicsi, komfort nélküli, egészségtelen, soha fel nem újított lakásokból a kerület megmaradt olcsóbb, szegényesebb részeibe. (...)

A kerület – sajnos immár hagyományosan széthúzó – vezetése ugyan felismerte e dinamikus folyamatok megjelenését, de késve, felkészületlenül, konstruktív kerületpolitikai stratégia nélkül. Elindította ugyan egy ún. szociális városrehabilitációs projektet a Magdolna negyedben, de ennek megvalósulása mind időben, mind a felhasználható források oldaláról igen jelentős lemaradást mutat a Corvin–Szigony projekthez képest. S itt nem lehet nem megemlíteni a 23 részre szétszedett, szétszervezett Budapest problémáját. Maga a fővárosi önkormányzat úgy-ahogy partnere a kerületnek e problémák megoldásában, ez azonban nem elég. Nem elég, ha más kerületek közben ideköltöztetik az itt lévő olcsó magánlakásokba saját területükről a szegényeket, nem elég, ha más kerületek közben magukhoz ragadják a jelentős városi forrásokat, mint például az idegenforgalmi adóbevételt, nem elég, ha más kerületek közben semmilyen módon nem érdekeltek abban, hogy Budapestnek ez a nehéz helyzetből induló városrésze is harmonikus módon modernizálódjon.

A városfejlesztés és az egyenetlen kerületfejlesztés ilyen ellentmondásai, konfliktusai lettek most meglehetősen zűrzavaros, átgondolatlan, megkockáztatom, felelőtlen formában ráhúzva a hajléktalanproblémára, a hajléktalan emberekre. Nem egyszerűen a kerületben megforduló hajléktalan emberek, de az őket ellátó szervezetek kerületfejlesztési elképzelésekbe történő értelmes integrációja is megakadt, ahogy a sok ezer nyomorúságos lakásokban lakó ember integrációjára vonatkozóan sincsenek felépített és megvalósítható kerületi tervezetek. Márpedig e problémák megoldása nélkül – szegénység, lakásnyomor, hajléktalanok vagy kukázó majdnem hajléktalanok, szociális gondoskodás és foglalkoztatás – erőszakkal Józsefváros megújulását nem lehet megvalósítani. Józsefváros együttműködésre van ítélve a saját lakóival, a többi kerülettel, a fővárossal, a kormánnyal. »Szabadságharca«, hogy kooperáció hiányában akkor majd ő maga erőből megoldja problémáit, éppúgy reménytelen, ahogy más hasonló bezárkózási kísérletek sem vezethetnek eredményre.”