Csinnadratta bumbumbum

2018. október 22. 08:41

Ha kritikát írnék a Nemzeti Színház új, Vidnyánszky rendezte Tragédia-előadásáról, biztosan ezt a címet adnám neki.

2018. október 22. 08:41
Bencsik Gábor
Bencsik Gábor

„Csinnadratta bumbumbum

Ha kritikát írnék a Nemzeti Színház új, Vidnyánszky rendezte Tragédia-előadásáról, biztosan ezt a címet adnám neki. 

És mindjárt a cím után elkezdeném dicsérni. Már a nézőtérre lépés elismerő meglepetés: a szín körbe van véve a nézőkkel, a színpadon is felépítették a nézőteret, hátul is, két oldalt is, a játéktér nagy négyzet középen, mint egy bokszmeccsen. Ez valójában aréna, nem pedig kukucskáló színház, minden vállaltan a nézők előtt zajlik, ez magával ragadó. A színészek karnyújtásnyira a nézőtől, ettől az az ember érzése, hogy maga is benne van a forgatag sűrűjében.

Mert forgatag aztán van doszt. Pillanatra nem lankadó, sodró erejű színpadi mozgás, még a lépések is lendületesek, máskor viszont rohan mindenki, zászlók lobognak. És dübörög a zene. Két hosszú, másfél órás felvonás, mégsem unatkozik a néző, arra az előadás egy percnyi lehetőséget sem hagy. Színházértő külföldi, aki nem beszéli a nyelvünket, alighanem pirosra tapsolná a tenyerét.

Ne legyek igazságtalan: nem csak forgatag van. Szép, megindító jelenetek is, mindjárt a nyitó kép, a két szép fiatalember mezítelensége a színpad közepén egyenesen szeretetre méltó, Csurka László ballagásai, lassan mondott szavai hitelesek. Helyükön vannak a dolgok.

A rendező a szöveggel is mindenféle bátorságot vett magának. Az egyes színek szövegét egymásba vegyítette – nincs is ezzel semmi baj, ilyet lehet csinálni a klasszikusokkal. A szereplők elmondják-eljátsszák a Hídavatás egy hosszú részletét – ilyet is lehet. Luciferből egy tucatnyi van – miért ne? 
Csak az a szövegértés, csak azt tudnám feledni. A nagy rohanásban, dübörgésben, kiabálásban Madách szövegének a felét nem érteni. Az a kisebbik baj, hogy a fiatal férfi színészek hangja annyira hasonlít egymáséhoz, pláne elektronikusan hangosítva, hogy az ember sokszor nem tudja, ki beszél éppen és honnan. A nagyobb baj, hogy nem tudni, mit. 

Az ember tragédiája nem könnyű darab. Az ember lelkesedik érte, aztán unja, elámul a szöveg ritmusán, aztán avíttnak érzi – idő kell, míg a maga értéke szerint felismeri a mély bölcsességet, ami ebben a darabban foglaltatik. De ha eljutott idáig, minden szót megkapni akar. Hát itt nem kapja meg. Kap egy nagyszerű színházi előadást, mellékesen pedig szöveg-töredékeket, és abban leli örömét, hogy e töredékeket időnként saját emlékezetéből kiegészítenie sikerül.

Javaslom hát, hogy ha megnézné ezt a darabot, előbb otthon olvassa el, és amennyit lehet, memorizáljon belőle. Ha így tesz, remekül szórakozik majd.”

 

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vidarr
2018. október 23. 15:24
Ezt sosem értettem bármilyen művészeti ág és produkció esetén, minek akarja valaki megmondania tutit és szakbarbárként minek ad tanácsokat? Pont erről szól, hogy akár mindenkinek mást mond, más mozgat meg, más érzéseket generál. Bencsik megnézte, neki ez+az tetszett, amaz+emez nem. Ennyi. A szakmát meg hagyja a szakemberekre!
Pelso j.
2018. október 22. 13:14
Nahát , már szinikritikához is értesz? Ja nem, most épp Vidnyánszkyt kell amortizálni a baksisért.
Coccothraustes
2018. október 22. 12:28
Ha nem magyar nyelven íródott volna Az ember tragédiája világhírű lenne.
syphax
2018. október 22. 11:30
Nagyon sok előadásban láttam hallgattam Madách remekét, anno még a régi Nemzeti Szinház Blaha Lujza téri épületében is 2, azaz KETTŐ előadásban volt szerencsém megélni azt a katarzist, amit ez a mű ad--igaz, ezt az első kettőt még kisgyerekként, édesapám "oldalán" éltem meg. A legelsőben Ádám Bessenyei Ferenc volt, Éva Szörényi Éva, Lucifer pedig Major Tamás. Azután ugyanott, még a régi Nemzeti épületében volt az is, amikor Ádám már Básti Lajos volt Éva Lukács Margit és Lucifer pedig Ungváry László. És utána még volt egy pár "tragédia" élményem pl. a Miskolci Nemzeti Szinházban, amikor Ádámot Polgár Géza, Évát Balogh Emese Lucifer-t pedig Pákozdy János alakítoitták. És ezen kivül is volt még..nem egy. A fenti 3-at azért emeltem ki, mert mind a 3-at Major Tamás rendezte! A pest-i 2-t is, meg a miskolci-t is. KLASSZIKUS ÉLMÉNYEIM MÁR EZEK, NEM AKAROM "MEGFERTŐZNI" MOST MÁR SEMMILYEN ŐKET SEMMILYEN RENDEZŐI AFFEKTATIV MODERNKEDÉSSES MARHÁSKODÁSSAL, EREDETIESKEDŐ SZINI-LÓFASSZAL! NINCS MÁR SZÜKSÉGEM RÁJUK--EZEK NEKEM ELÉG!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!