Az ellenzék felelőssége

„A hódmezővásárhelyi voksolás után két kormánypárti megmondóember, Bayer Zsolt és Bencsik András is arra biztatta a fideszes tábort, hogy azonnal vizsgálják meg, mit hibáztak el. Bár a sorosozásból most visszavesznek – már ha valóban azt akarják, és képesek is rá –, a miniszterelnöki nyilatkozatokból úgy tűnik, továbbra is a migránstéma viszi a kampányt, miközben szabadcsapataik már a voksolás másnapján megjelentek az aluljárókban. Vagyis nem csapódott le a kormánypártnál, hogy az emberek Vásárhelyen nemet mondtak a gyűlöletpropagandára – és a lopásra –, holott az általános mozgósítás arra utal, hogy tisztában vannak vele: nagy a baj. Azért is, mert Hódmezővásárhelyen soha nem ment el annyi fideszes szavazni, mint most, és mégis kevesen voltak. Ergo: helyben és nagy eséllyel országosan sincs már komolyabb tartaléka a Fidesznek.

Az ellenzék ezzel együtt nem dőlhet hátra. A radikális változásokért a cél már nemhogy a győzelem, akár a kétharmad elérése is lehetne. Ez most elérhetetlen csodának tűnhet – ám ki gondolta volna, hogy Márki-Zay fölényesen verheti Lázár János emberét? Miután az elmúlt két hónapban egyes felmérések szerint kilenc százalékpontot esett a Fidesz népszerűsége, a 106 egyéni körzetre kiterjedő, a teljes ellenzéket felölelő koordináció esetén nem elképzelhetetlen az a csoda. Ha nem sikerülne, de kisebbségbe kerülne a Fidesz, akkor nehéz lenne elképzelni, hogy egy ellenzéki szivárványkoalíció képes lenne négy évig vezetni az országot.

Kétharmados többség esetén azonban el lehetne indítani a felelősségre vonást, és egy új választási törvény megszavazását követően kiírt – immár arányos rendszerű – választás esetén nem lenne többé félnivalója az országnak. Jó eséllyel olyan kormányzás következhetne koalíciós alapon, amelynél elképzelhetetlenek az előző két ciklust jellemző túlkapások.”