Orbán értékrendje

A Putyinnal való összehasonlítás megállja a helyét, ha az eltérő kontextust is figyelembe vesszük – amit ellenzéki tollforgatók azonban se ebben az összehasonlításban, se Horthyval szemben nem szoktak megtenni. Orbán tegnapi beszéde a globalista gondolkodás feletti átfogó európai győzelemről természetesen egybevág Putyin céljaival is, de teljesen más helyi értékkel. A putyini felfogás szerint az orosz nemzeti érdek más a Nyugattal szemben, mint az orbánista magyar misszió. Az előbbi nagyhatalmi-birodalmi, szlavofil és Európa-ellenes, minimum -melletti, az utóbbi kishatalmi-regionális, protestáns-sérelmi és köztes európai, de mindkettő hatalmi típusú, ami kétségkívül nem klappol a balos ellenzék liberális demokrácia melletti, a politikai értéket a jogállamisághoz és a proceduralitáshoz kötő eszményeivel. (Ez utóbbi esetben azonban jó szándékú voltam, mert ezt az eszményt hagyták parlagon heverni 2010-ig, és hogy ez nem volt véletlen, azt bizonyítja, hogy az utóbbi években sem tudtak erre az értékrendre ellenzéki politikát fűzni.) (...)

A Nyugat »legyőzése« olyan – a saját szempontjából értelmezve – társutasokkal, mint Putyin, Erdogan és Kaczysnki külföldön és az éhes haverok belföldön, miközben útiterv nincs, a győzelem anyagi és szellemi erőforrásai nem állnak rendelkezésére, hanem a legjobb esetben is menet közben alakulnak ki/jönnek létre, finoman szólva sem kockázatmentes vállalkozás, kivált a megváltandó nép számára. Ahogy Orbán, úgy senki sem tudja megmondani, mi lesz ennek a vége, a konzervatív ember mindössze tart attól, hogy a valamennyi bölcsességet azért tükröző jogállami intézményrendszer felrúgása és az EU-s beágyazottság lazítása nem vezethet jóra. Bekövetkezhet az, hogy a lengyel nácik, az orosz raison d'état, a trumpi delírium és a nyugati impotencia hirtelen olyan (etnicista) robbanóanyaggá állnak össze, amely a folyó felénél elsüllyeszti nemcsak az orbáni álmokat, hanem a ma ismert világunkat is.