„Nem diktatúra, de sajnos egypártrendszer” – Hörcher Ferenc a Mandinernek

2017. február 24. 07:17

Orbán Viktor hétpróbás, kivételes cselekvőképességű politikai realista, ám a tanácsadói rossz irányba vitték el, és a Momentum akár számára is kihívás lehet Hörcher Ferenc szerint. A konzervatív publicista úgy látja, Botka László új helyzetet teremthet a baloldalon, a Jobbik viszont reménytelen. Hörcher azt szeretné, ha véget érne a jelenlegi „egypártrendszer”, mert az senkinek, és főleg a jobboldalnak nem jó. Nagyinterjúnk második része.

2017. február 24. 07:17
null
Stumpf András

Miután interjúnk első része után (amely itt olvasható) kisétáltunk az MTA Filozófiai Intézet épületéből az utcára, Hörcher Ferenc intézetvezető, egyben konzervatív publicista  már hajlandó volt politikáról nyilatkozni a Mandinernek. Szerinte a Momentum és Botka is kihívást jelent Orbán Viktornak, a Jobbik viszont „egy elment vonat”. Hörcher szerint a jobboldalnak is érdeke, hogy a baloldal súlyos hibáiból, a választók akaratából és Orbán politikai tehetsége révén kialakult egypárti berendezkedés megszűnjön és legyen egy normálisan működő parlamentáris demokráciánk. Interjú, második rész.

*

Tehát, ha már így kiértünk az épületből és az előző cikkből is: a gyerekei netán benne is vannak a Momentumban?

Dániel fiam toldys volt – nem lényegtelen a Momentum kapcsán. Az Imperial College-ban doktorál, együtt szerveztek rendezvényt Hajnal Miklóssal (A Momentum elnökségi tagja – a szerk.). De a fiam nem tagja a szervezetnek. A lányom a művészi táncnak és az esztétikus gimnasztikának él, ő végképp nem politizál.

A momentumosok ideológiailag hova tartoznak? Az SZDSZ hűlt helyén tudnak sikert elérni?

Az akciójuk a mostani kormánypárt ellen és a baloldali pártok segítségével zajlott, be lehet őket sorolni így is, s retorikailag, de akár gondolkodásukat tekintve is könnyen belecsúszhatnak egy eszdéeszes beszédmódba. Az érdekes velük kapcsolatban mégis az lenne, ha kiderülne, általuk tényleg az Y-generáció hangja szólal-e már meg. Ha például egy kicsit másképp szervezték volna a kampányukat, nem NOlimpiaként, nem valami ellen, hanem mondjuk a választás szabadsága mellett kampányoltak volna, még jobbnak látnám a helyzetüket most; de ne feledjük, hogy váratlan sikert értek el. Senki sem hitte volna, hogy összejön nekik. Látszik az is, hogy van piaci rés a politikában. Nem annyira ideológiai, mint nemzedéki. Ez a korosztály nincs megszólítva és nincs is megjelenítve senki által. De persze a sikerhez szükségük lesz egy érzelmi azonosulást is lehetővé tevő, de racionális pozitív programra is, ami sem a szokásos balos szociális osztogatásból nem kér, sem a korábbi megszorításokon alapuló fiskális politikából. Építkezni kell, ehhez a polgári értékrend igenlése, határozott gazdasági stratégia szükséges, ami nagyon hiányzik a baloldalon.

A Jobbiknak megvan? Vonáék polgárosodásának, néppártosodásának örül?

Nem. A Jobbikot reménytelennek látom. Az egy elment vonat. A huszonegyedik században is vannak politikai tabuk, amelyeket nem lehet megsérteni, s amelyeket ők sorozatban sértettek meg.

A tabudöntés gond? Hiszen hatalmas sikert lehet vele elérni, lásd Donald Trump.

Annak is megvan az oka, persze. De aki politikával közelebbről foglalkozott már, annak számára egyszerre vicces és félelmetes, amit Trump csinál. 

Orbán is viccesen félelmetes? Ő is szeret tabukat dönteni.

Van rá hajlama, de neki van néhány olyan témája is, amelyek valóban fontosak, és ő idejekorán lecsapott rájuk: ezekben hétpróbás politikai realistaként jár el. Ilyen például a határvédelem, a közbiztonság-érzet kérdése. És ilyen az az újjáépítési program, amit persze lehet lebonyolítását illetően kritizálni, de ha járjuk az országot vagy a fővárost, gyakran nyomára akadunk az újonnan épült vagy felújított épületeknek, s ez félreérthetetlenné teszi a baloldali tehetetlenséggel szemben Orbán kivételes cselekvőképességét. Ezt nem keverném össze Trump handabandázásaival. Orbánnál a tanácsadói körrel van baj, s a mindent átszövő korrupcióval. A politikai tanácsadói rossz irányba terelték, és el is kényelmesítették. A Momentum ezért lehet számára is kihívás. Új helyzet van. Botka is új helyzetet teremthet. Nagyon fontos, hogy nyíltan és határozottan kitessékelte Gyurcsányt a hazai politikai életből. Innentől megnyílhat a baloldali építkezés lehetősége is. 

Ennek most örül? 

Evidens érdeke egy traumatizált társadalomnak, hogy a politikában megjelenjen a normális szociáldemokrata baloldal. Egészséges politikai kultúrának része az ellenzék. Olyan nincs, hogy minden országos ügyben egy párt dominál. Azaz van, csak azt egypártrendszernek nevezik.

Ma egypártrendszerben élünk?

Nem egy párt uralkodik? De. Tehát ebben az értelemben igen a válasz. Nem diktatúrában, de sajnos egypártrendszerben. 

Sajnos?

Minden szempontból. Például Orbán Viktor szempontjából is. Neki is elemi érdeke, hogy legyen ellenzék, máskülönben hogyan tudná magát demokrataként pozicionálni?

Akarja egyáltalán?

Abból kell kiindulnunk, hogy akarja. Ezt kell feltételeznünk, mert ha nem ezt tesszük, akkor hogyan várhatnánk el tőle ugyanezt? Egyébként a jobboldalnak is evidens érdeke, hogy a baloldal súlyos hibáiból, a választók akaratából és Orbán politikai tehetsége révén kialakult egypárti berendezkedés megszűnjön és legyen egy normálisan működő parlamentáris demokráciánk.

Most tán nincs? Felesége, Marosi Ildikó alkotmánybíró. A Fidesz szavazataival választották meg. Az egypártrendszer embere a neje? 

Meglehetősen független alkat, több évtizedes bírói munkája során és kúriai bíróként is ilyen volt. A bírói foglalkozásnak egyébként is feltétele a függetlenség. Ráadásul kétpárti konszenzusos jelöltek az új alkotmánybírók. Schiffer Andrásék, az elempések keresték most meg, ezt követően az ellenzék és a kormánypárt megegyezésének eredményeként került hivatalába. Ez is mutatja: hivatása épp a többpárti jogállami működés garantálása.

Régen a nőket kellett keresni a férfiak nagy döntései mögött, most viszont az ön felesége visel közjogilag fontos funkciót. A vacsoraasztalnál ráhat, duruzsol, mit kellene döntenie?

Mint utaltam rá, elég karakán karakter a feleségem, hiába susmutolnék én. De konkrét ügyeket, alkotmánybírósági életképeket amúgy sem szokott hazahozni. Viszont minthogy jól tudja, hogy jogfilozófiával is foglalkozom, államelméletet is tanítottam a politikai filozófia mellett, vagyis a bölcselet szintjén érdekel az általa művelt terület is: az alkotmányosság elvi kérdéseiről szívesen beszélgetünk a vacsoraasztalnál. Néha vitatkozunk is. Például olyan kérdésekről, hogy van-e az alkotmánybíráskodásnak – figyelem, elvi, értékrendi szinten - nem liberális, nem baloldali megközelítése.

Amerikában van.

Itthon még nehezen tudjuk ezt elképzelni, ahogy itthon politikai konzervativizmus sincs, de amúgy igen, szerintem is létezik. Az alapjogvédelem sem politikai színekhez kötött privilégium. Vagy a történeti alkotmány mibenléte is ilyen kérdés.

Az Orbán-féle beszédíró-tanácsadók emlegetésével egyébként G. Fodor Gábornak szólt be az imént? 

Nem személyeskedem, nem stílusom a beszólás. Gáborról pedig nagyon jó szakmai véleményem volt, amíg át nem lépte a bűvös határt, politikussá nem vált. 

Normális dolog, hogy kirakták G. Fodort az egyetemi állásából a politikai munkája miatt? Ha igen, miért nem rakják ki György Pétert is? 

Épp ezeket a kérdéseket kellene végigbeszélniük a humán szakmáknak, amelyeknek dolga a társadalom és a politikai élet nyomon követése, de amelyeknek nem szabadna gyakorlati módon párt-politizálniuk. Bizony, e közegben is vannak aránytalanságok, van kettős mérce, ahogy lövészárok is, s ez nem jó. Szerintem a tudományos életben és az egyetemen is egyedül a tudományos munkásság a helyes mérce. Lánczi András például nemrég rukkolt elő egy, a politikai realizmusról szóló angol nyelvű könyvvel. Aki a pillanat uralásának elméleti hátterét szeretni megérteni, annak jó szívvel ajánlom ezt a tudományos igényű munkát. G. Fodor pedig Schlett István egyik legtehetségesebb tanítványa volt. Ismétlem: a politikai és a tudományos véleményünket nekünk magunknak is külön kell kezelnünk, s a kritikusoknak is érdemes e két szintet megkülönböztetni.

Mit kezdjünk az amerikai egyetemeken terjedő identitáspolitikával, a safe space-ek világával? Itthon az ELTE is gender-szakot indít épp. Lehet, hogy begyűrűzik hozzánk is az elmebaj? 

Azt nem tudom, és én ilyen erősen biztosan nem fogalmaznék, de azt roppant veszélyes dolognak tartom, amikor a tudomány és a kultúra helyét átveszi az ideológia. Csakhogy ennek tagadásából is lehet ideológiát csinálni. Az is rossz: mondjuk a klímaváltozás tagadásának ideológiája ilyen. A politikának persze szüksége van ideológiára, de azt ne nevezzük tudománynak és ne egyetemeken vagy tudományos műhelyekben csinálják – legyenek arra független think-tankek vagy kuruzsló laboratóriumok.

 

***

Fotók: Földházi Árpád.

Összesen 277 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
puszika
2017. február 26. 21:15
A pofám leszakad! Horkay szerint az a baj,hogy Orbán nem csinálta meg saját ellenzékét!!! Elnézést kedves Horkay,de ebben az "ellenzék" kérdésben önnek is elmozdult egy deszkája!!!!!! Botka? Mintha Rákosi Mátyást hallanám! A"Tekintetes uramék" sötét felhőt borított a középosztály fölé.Ha valakik ők aztán tudják milyen a szoci "osztályépítés"!!
Casus Belli
2017. február 26. 03:06
Mondjuk 25%-os választói felhatalmazással 75%-os parlamenti részvételt szerezni, alkotmányozási joggal, köztársasági elnök kinevezésével, legfőbb ügyésszel, állami média birtoklásával, az nem túl demokratikus.
TAVIROZSA
2017. február 25. 15:56
Ez az MTA Humán Tudományok Háza mennyibe került ? Nem lehetett volna inkább egészségügyre vagy közoktatásra költeni az árát ? ?
catalina9
2017. február 25. 12:10
Hörcher elvtárs minden megszólalásából kitetszik, hogy azért számít arra, hogy a bojkottáló angol "tudósok" meghívják őt a konferenciájukra, és a CEU sem fogja ellenezni a személyét.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!