A keresztény Magyarország mítosza

„Talán így, egy ezredév távolából ideje lenne szembenézni azzal, hogy egy testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként. Aki pedig a neki tulajdonított kegyes intelmekkel szeretné a király keresztény voltát igazolni, jó, ha tudja: azokat nem ő írta, hanem egy udvari pap, valószínűleg Asztrik apát.

Augusztus huszadikán ünnepeljük azt a hazugságot, hogy milyen régi a keresztény magyar állam. Magyarország sohasem volt keresztény állam, nem is lesz. Korbácstól, kardtól, bombázótól és rakétától nem fog megtérni senki. Arról nem is szólva, hogy Fidesz-KDNP regnum vonzóvá teszi-e bárkinek a kereszténységet (nem teszi).

A kereszténység nem az egyházszervezet és az állam közössége, hanem azoknak az embereknek közössége Krisztussal, akik a bűneikkel hozzá mennek bocsánatért. Az igazi kereszténység hőse nem a gyilkos, hanem az áldozat, aki a Golgotán az életét adta a világért. Aki egyébként, amikor a földi hatalmat felkínálták neki, elutasította azt. (János 6, 15.)

(Ja, a több százmilliós tűzijáték egy olyan országban, ahol százezerszám élnek éhező gyerekek, különösen visszatetzső. De ez már egy másik történet.)”