Kitört a balhé a gáz és az olaj ára miatt

Egyelőre saját pocsolyájukban fetrengenek azok a nagyívű EU-s tervek, amelyek ársapkát vetnének ki az import földgáz- és kőolajszállítmányokra. Az olaj kapcsán június óta tart a meddő ötletelés, míg végül a G7-ek fogalmaztak meg egy olyan gondolatot, amelyet az EU-s testület méltónak tartott megvitatni. Csütörtökön végül abban állapodtak meg, hogy nem állapodnak meg, így péntekre tolták a vita folytatását (amennyiben születik megállapodás, írásunkat frissítjük).

A plafonra ugrottak

A G7-ek javaslata 65 dolláros hordónkénti árat állapítana meg felső határként, amit a balti államok és Lengyelország mereven elutasít, mondván, ez aztán semmiben nem fogja Moszkva erejét megroppantani. Mások, például az európai tengeri olajszállításban erősen érdekelt Görögország, hallani sem akarnak 70 dollár alatti árról. Míg az ellenzők úgy érvelnek, hogy a hordónként 20 dolláros előállítási árhoz képest Oroszország még így is óriási nyereséget könyvelhet el,

A leginkább az USA által szorgalmazott G7-es terv lényege az lett volna, hogy biztosítsa az orosz olaj áramlását az EU-ba, de közben gyengítse a Kreml bevételeit. Agyrémnek tűnik, hogy senki nem kalkulálta bele a javaslatba Oroszországot, amely pontosan úgy reagált, ahogyan az várható volt. Moszkva a tegnapi nap folyamán ismét megerősítette, hogy nem szállít a jövőben olajat olyan országokba, amelyek csatlakoznak a vásárlói kartellhez. Másfelől több jel utal arra, hogy ha a hordónkénti ár nem menne 70 dollár alá, a Kreml hajlandó lenne átgondolni a dolgot, miután ez az összeg nagyjából megegyezik a jelenlegi árfolyammal. 

És éppen ez a gondja az árjavaslat ellenzőinek. Mint mondják,

hogy aztán diadalittasan szétkürtölje: újabb csapást mértünk Oroszországra. Holott csupán biztosítanák a szokásos üzletmenetet, businnes as usual. Hogy mennyire igazuk van, azt jól mutatja a tanácstalanságot látva az olaj világpiaci ára, amely csökkenni kezdett, azt feltételezve, hogy semmi változás nem fog történni. Értsd: ha valóban a 65-70 dolláros áron határozzák meg az árplafont, az meg sem kottyanna Oroszországnak, az EU pedig hoz egy blöffhatározatot, aminek semmi értelme. 

Értelmetlen ötletelés

A javaslattal ugyanaz a gond, ami a földgáz esetében: a világ többi részét nem lehet rákényszeríteni. A két legnagyobb importőr, Kína és India soha nem menne bele egy ilyen ötletbe, ráadásul a világpiac exportőrei jó eséllyel átirányítanák az olajat más vevői területekre, az pedig Európában akkora olajárrobbanáshoz vezetne, ami újra csak a gazdasági öngyilkosság kategóriájába tartozik. A tanácskozók jól látják a problémát, ez lehet az oka, hogy kelletlenül, de tárgyalnak a dologról, miközben a józanabb része – amely elsősorban a gazdasági és ipari túlélést tartja szem előtt, nem pedig az EB követeléseit – igyekszik úgy alakítani a dolgok menetét, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. 

Gázláng

Ami a másik problémás területet illeti, az kezd valódi gázlángeffektusra hasonlítani. Az Európai Bizottság megpróbálja elmagyarázni a szkeptikus országoknak, hogy valójában ők a hülyék, és ennek alátámasztására minden létező eszközt bevetnek, beleértve az Európai Tanács döntéseinek teljes figyelmen kívül hagyását, és vélhetően a burkolt vagy nem is annyira burkolt zsarolást is. 

Szijjártó Péter nonszensznek és Brüsszel újabb, a nemzetállami energiapolitikába beavatkozó hatalmi törekvésének minősítette a csütörtöki tanácskozáson elhangzottakat. Példaként hozta fel azt az ötletet, amely szerint a tagországoknak a tervezett gázvásárlás esetén az importőrrel megkezdendő tárgyalások előtt hat héttel jelezni kell Brüsszelnek a szándékot. A felvetés alapjaiban is annyira nonszensz a jelenlegi, napról-napra változó energiabiztonsági helyzetben, hogy a külügyminiszter teljesen jogosan minősítette őrült ötletnek, ami érthetetlen okokból került bele a tervezetbe. 

A másik kifogásolt elem, amelybe Magyarország biztosan nem fog beleegyezni, egy úgynevezett szolidaritási vállalás, amelynek értelmében

Szijjártó ezt az ötletet is abszurdnak minősítette, rámutatva: „képzeljék el azt a helyzetet a magyar emberek pénzén megvett földgáz kapcsán – amit a magyar emberek használatára és a magyar gazdaság működtetésére vásárolunk, és teszünk be a tárolókba –, hogy valaki Brüsszelből arra utasíthat bennünket, hogy azt ne a magyar emberek és vállalatok használják fel, hanem adjuk egy másik országnak”.

Ami a gázra kivetendő ársapkát illeti, az Európai Bizottság változatlanul folytatja azt a játékot, amelyben

Szijjártó Péter példát is említett: az Európai Tanács döntése kikötötte, hogy az ársapka nem érintheti a hosszú távú szerződéseket, ám az EB mintha nem olvasta volna a záródokumentumot. 

A magyar kormány álláspontja egyértelmű: nem fog olyan javaslatot megszavazni, amely ellentétes az érdekeivel, és veszélybe sodorhatják a hazai energiabiztonságot. Éppen ezért a tervezett gázársapka esetében szintén mentességet akar kiharcolni, a javaslatot egyben alkalmatlannak, teljesen feleslegesnek és veszélyesnek nevezte.

Maszkot fel!

Brüsszelben tegnap a teljes zűrzavar uralkodott gázügyben. Az úgynevezett piaci korrekciós mechanizmus kapcsán – amelynek egyes elemeit Szijjártó nonszensz őrültségnek nevezte – olyan vita bontakozott ki, ami az ársapka ötletének tárgyalását is megakasztotta. A legvehemensebb tagországok ugyanis – köztük Belgium, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Görögország – addig tárgyalni sem hajlandóak a csomagról, ameddig a gázár plafonjában nincs döntés. 

Márpedig döntés annyira nem volt, hogy december 13-ra újabb energiaminiszteri csúcsot írtak ki, mindezt abban az optimista reményben, hogy az ott megfogalmazott egyhangú javaslatokat a december 15-16-i EU-s vezetői találkozón akár már szentesíthetik is. Ez egyelőre nagyon távoli reménysugárnak tűnik. A piackorrekciós mechanizmus néven emlegetett, gázárra vonatkozó sapka ugyanis mostani állapotában azt jelentené, hogy az origónak tekintett holland energiatőzsde árát 

Ez a javaslat ebben a formában szintén a röhej kategóriájába tartozik – ahogyan az azt ellenző országok miniszterei fogalmaztak: ha elfogadnák, soha nem kerülne sor az alkalmazására. A lengyel klímaminiszter, az önfeláldozásáról híres Anna Moskwa viccnek minősítette a javasolt árakat, Skrekas görög energiaügyi miniszter szerint pedig csak akkor lehetne tárgyalni valamiről, ha az ársapka 150 és 200 euró közötti összegnél kezdődne. 

A másik oldalon ugyanakkor ott vannak azok az ellenzők – Magyarországot is beleértve –, akik az egész ársapkát zöldségnek tartják, mondván: az csak növelné a gázkeresletet, ezzel a gáz árát is, miközben ismét az ellátásbiztonságot veszélyeztetné – összességében pedig az EU pénzügyi stabilitását ásná alá. A Politicónak egy forrás egyenesen úgy nyilatkozott: a gázársapka Európa „Lis Truss-pillanatává válhat”, vagyis olyan lépés lehet, amely aláaknázhatja fiskális hitelességét.

A lehetetlen lehetséges lehetősége

Kadri Simson európai energiaügyi biztos próbál optimista lenni, és reméli, hogy sikerül kompromisszumos megoldást kötni a gázár felső határáról. Miután többen szóvá tették, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe az Európai Tanács határozatát, azzal védekezett, hogy az októberi EU-s csúcstalálkozó nem fogalmazott meg egyértelmű irányokat a javaslat kidolgozásának tekintetében. (Erre mondta Olaf Scholz, hogy reméli, nem kell új csúcsot összehívni kifejezetten emiatt.)

Egyes szakértők azonban

Simone Tagliapietra, energetikai szakértő és a Bruegel agytröszt vezető munkatársa szerint az egész vitát elölről kell kezdeni, miután az biztosan működésképtelen megoldás, ha olyan árplafont próbálnak az országok tervezni, amely nem jár energiabiztonsági és pénzügyi kockázattal. 

A repedések egyre élesebben látszódnak mind az energiaellátás területén erőltetett, teljesen kontraproduktív szankciós intézkedésekkel és azok mellékágaival kapcsolatban. A tagállamok folyamatos szembenállását talán egy dolog szüntetné meg: ha elengednék az egészet, és az Európai Bizottság sajátosan részrehajló és veszélyes politikája valahogy helyrebillenne. Az egész Európai Unió érdekében.

Címlapkép: 123RF