A mostani magyar szabályozók sokkal felelősebbek, mint a devizahitelezés idején – könyvbemutató a CEU-n
2018. november 27. 13:21
A kilencvenes évektől 2007-ig tartó hosszú növekedési időszak hatására neves közgazdászok már arról kezdtek beszélni, hogy a gazdasági ciklusok megszűntek, több súlyos válság nem lesz. Számos közgazdász vallásos hite ellenére mégis lett, ezért a gazdasági elméletet és a gyakorlatot is újra kell tervezni. Tudósításunk A kapitalizmus újratervezése című kötet bemutatójáról.
2018. november 27. 13:21
p
0
0
6
Mentés
„A nyugati kapitalizmus válságban van. A beruházások évtizedek óta csökkennek, az életszínvonal stagnál vagy csökken, míg az egyenlőtlenségek drámai módon megnövekedtek. A gazdaságpolitika nem alakította át a pénzügyi rendszert és nem indította újra a stabil növekedést sem. Eközben a klímaváltozás növekvő kockázatokat jelent a jövőbeni jólét szempontjából.” A Kossuth Kiadó új tanulmánykötetében korunk tizenegy vezető közgazdásza osztja meg gondolatait arról, hogy a jelenkor mély gazdasági problémái miként tükrözik az ortodox közgazdasági elmélet hiányosságait és a ráépülő szakpolitikák kudarcát.
A globális felmelegedés káros a portfólió hozamokra
Mennyire lehetünk optimisták abban, hogy a kapitalizmus képes lesz kilábalni jelenlegi válságából? – tette fel a kérdést a kötetet fordító Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója, az Együtt 2014 alapítója.
Molnár György, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa szerint a kapitalizmus minden válságon túljutott és talált is megoldásokat. Azonban ezek a megoldások sok esetben a kevesebb kapitalizmus felé vezetnek, bár messze vagyunk azonban attól, hogy emiatt érdemben aggódnunk kelljen – ismerte el.
A kötetet szerző közgazdászok a távoli jövőről nem mondanak sokat, inkább az előttünk álló aktuális kihívásokról és a következő gazdasági ciklusról akarnak beszélni – fogalmazott Andor László volt uniós biztos, a Corvinus Egyetem docense. Szerinte minden válságidőszak után történik újratervezés, hiszen a gazdasági és társadalmi változások új helyzeteket eredményeznek.
Most is modellkeresés zajlik a világban. Nem a következő évszázadra, hanem a következő ciklusra – tette hozzá. Egy lehetséges, a kötetből is látható megközelítés az, amely szerint az EU-nak és az USA-nak tanulnia kellene egymástól.
Az USA szociál- és jövedelempolitikát tanulhat az uniótól, az unió pedig tanulja meg az USA-tól azt, hogy miként építsen innovációs potenciált,
vagy szövetségi szintű makrogazdasági szabályó képességet. A kölcsönös tanulás egy evolúciós gondolat, amely egy tanulási folyamatot jelez, ebben az értelemben konstruktív kötetről van szó – vélte.
Berlinger Edina, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője azonban nem volt optimista: „nem a gazdaságot féltem és nem attól tartok, hogy átmenetileg szegényebbek leszünk, hanem a politikai és a környezeti kockázatoktól félek” – mondta.
A huszadik század legnagyobb borzalmai is egy világgazdasági válsággal kezdődtek 1929-ben. Mintha újra és újra ez a mintázat jönne létre és a gazdasági válságok rendre súlyos politikai válságokhoz vezetnének – vetette fel.
A tanszékvezető szerint nem biztos, hogy időben tudunk reagálni a környezeti változásokra. Egy nyári műhely során
egy külföldi közgazdász doktorhallgató például bemutatta számításait, amelyek szerint az emelkedő globális vízszint nagy fellendülést jelent majd a gazdaságnak,
mert teljes part menti városokat kell majd elköltöztetni biztonságos területekre – mutatott példát a gondolati hiányosságokra a tanszékvezető.
De még a Nobel-díjas idősorelemző, Robert F. Engle is elemezte azt, hogy a globális felmelegedés és a természeti katasztrófák hogyan hatnak majd a portfólió hozamokra. „Engem akkor viszont már nem fog érdekelni a portfólió hozam” – tette hozzá Berlinger.
Felhívta a figyelmet, hogy az adósságállomány folyamatosan növekszik a világban: a hitelderivatívák és a kitettségek exponenciálisan növekednek.
Zawadowski Ádám, a CEU docense kiemelte, hogy nem szakértője a hosszú távú növekedésnek, de problémának látja, hogy egyre több munkához egyre több tudás kell, amit egyre kevesebben szereznek meg. Az USA-ban vagy éppen Budapesten sincs munkanélküliség, de mégis sokan „beragadnak”, mert a mai világhoz már nincs képzettségük és nem tudnak előrelépni.
Ennek a politikai vonzata lesz érdekes, hiszen a városok – New York, Chicago, San Francisco vagy Budapest – folyamatosan gazdagodnak a tehetségek tömörülésével, de a többiek lemaradhatnak. „Itt azonban kilépek a komfortzónámból” – mondta, hozzátéve, hogy a politika és a közgazdaságtan kölcsönhatásait már kevésbé ismeri, ehhez a tudományterületek közötti párbeszéd szükséges.
Jelenleg valahol a vadkapitalizmus és az államszocializmus között tartózkodunk, de tévedés, hogy az USA a vadkapitalizmus közelében állna. Óriási szerepet vállal az amerikai kormány, amikor jelzáloghiteleket garantál a fiatalok lakáshoz jutásának segítéséhez.
Az USA-ban nagyon jelentősen beavatkozik az állam a gazdaságba
– hívta fel a figyelmet. Régóta megfigyelhető, hogy a két végpont között mozog a világ kismértékben előre-hátra.
Zawadowski Ádám, Berlinger Edina és Felcsuti Péter.
Vallásos hit a közgazdasági modellekben
1929 után a gazdasági elmélet és gyakorlat átalakult, de 2008 után semmi sem változott a közgazdasági paradigmákban – vélte Felcsuti Péter. Szerinte 2008 a hagyományos közgazdaságtan válságának is számít, a gazdaságpolitika pedig nem megújult, inkább visszafordult. A trumpi adócsökkentés nem a keynesi jóléti államot építi és az uniós uralkodó felfogás is az ortodox neoklasszikus modellre épül – fogalmazott.
Molnár György ehhez azt tette hozzá, hogy gondolati megújulás helyett forrongás van. Innovációk kellenek a gondolkodásunkban és nem elsősorban a tudományban, hanem a tudomány alkalmazásában, a gyakorlati gazdaságpolitikában – mondta. A továbbgondolás lassan halad, mert számos gazdaságpolitikus továbbra is a lebutított neoklasszikus gondolkodás foglya.
Durva egyszerűsítés, hogy a tudományban minden rendben van és csak a gazdaságpolitika ront el mindent – vitatkozott Molnárral Andor. Jól dokumentálható, hogy a közgazdaságtan olyan hamis doktrínákat alkotott, amelyekben a kutatók és a döntéshozók közösen hittek. A kilencvenes évektől 2007-ig tartó hosszú növekedési időszak miatt
neves közgazdászok kezdtek arról beszélni, hogy a gazdasági ciklusok megszűntek, több súlyos válság már nem lesz.
A jegybankok és a pénzügyi szabályozók erre építették szabályaikat, Clinton elnök pedig emiatt építette le a még a harmincas években bevezetett pénzügyi szabályozásokat. Így végül az elmélet is hozzájárult a súlyos 2007-es válsághoz – mondta Andor.
Egyik oldalt sem kell felmenteni, mert közösen hajóztak bele abba az illúzióba, hogy szabályozásokra nincs szükség, a legfelső csoportoknál felhalmozódó jövedelmek pedig automatikusan lecsorognak majd a gazdaság többi részébe. Ezért az elméleti konszenzus és a gazdaságpolitika ellen is kihívást kell intézni a volt uniós biztos szerint.
Nem kellene idealizálnunk a harmincas éveket sem, mert a nagy válság ekkor sem vezetett gyors paradigmaváltáshoz. Keynes csak 1936-ban adta ki az elméleteit összefoglaló művet, de a teljes újrakezdésig 1945-ig kellett várni. Andor hozzátette, hogy az intézmények lassabban váltanak, mint az emberek, kivéve talán az IMF-et, amely elismerte, hogy a válság előtt rossz diagnózisokat állapított meg a világgazdaságról.
„Benne volt a fejekben, hogy már annyira értjük a közgazdaságtant, hogy minden rendben van”
– tette hozzá Zawadowski Ádám. Eközben számos makroökonómiai modellben még a pénz vagy a bankrendszer sem szerepelt. E részeit a gazdaságnak csak jelenleg igyekeznek a közgazdászok beépíteni a modelljeikbe, de még nem tudjuk, hogyan kellene ezt igazán jól csinálni – vélekedett.
A makrogazdaságtan a közgazdaságtan azon területe, amelyet a tudósok számára is a legnehezebb átlátni. Annyira nehéz, hogy az ezt kutató közgazdászok gyakran vallásos hittel kezdik védelmezni modelljeiket. E területen nagyon fontos az iskolákhoz való tartozás vallásos ragaszkodása – mondta.
Az biztos, hogy a mostani magyar szabályozók sokkal felelősebbek, mint a devizahitelezés idején,
így e tekintetben a magyar gazdaságpolitikában volt paradigmaváltás – tette hozzá Berlinger Edina a beszélgetés zárásaként.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A politikus gyermekbántalmazásokkal kapcsolatos kijelentései annak fényében is érdekesek, hogy mit mondott róla korábbi felesége, Varga Judit volt igazságügyi tárcavezető.
p
0
3
7
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2018. december 11. 05:26
A Soros klán "tudósai" üresjáratban berregnek, aztán mikor indulni kéne lefulladnak...
Bizony sokan akarják meglovagolni ezt az egyetlen nyerget
kínáló könyvet.
Érdekelt volna (például) Andor László véleménye arról, hogy az
EU miért elöszeretettel az izzólámpák/zöldborsófözelékek, stb.
termékelöírásaival foglalkozik a banki "termékek" szabályozása
helyett ?