Nick Cave a nyolcvanas évek óta az underground, alternatív rockzene egyik legismertebb előadója. Sötét hangulatú dalai sokakat inspiráltak, és különösen a kilencvenes években közismert sztárrá emelkedett a Bad Seeds nevű zenekarával, egyes számait Johnny Cash és a Metallica is feldolgozták.
Az ausztrál zenész életét az elmúlt években tragédiák sújtották,
2015-ben egyik fia, a 15 éves Arthur lezuhant és meghalt az angliai Brighton tengerparti szikláinál – gyászát a 2019-es Ghosteen lemezen igyekezett feldolgozni az énekes. Idén májusban aztán az idősebbik fia, Jethro is meghalt 31 évesen – a modellként is dolgozó fiatalembert skizofréniával kezelték.
Nick Cave az utóbbi években a The Red Hand Files nevű blogon jelentetett meg hosszú, filozofáló írásokat az élet és a világ dolgairól. Sokat ír és beszél a hit és a világnézet kérdéseiről is.
A vallás közösség, a szeretet kölcsönhatása
A zenészt a minap a Sydney Morning Herald kérdezte nagyinterjúban, ahol szintén beszélt ezekről az alapkérdésekről.
A 65 éves zenész a Covid-lezárások miatt már két éve nem járt ausztrál szülőföldjén, ezért nagyon örül, hogy visszatérhetett. „Ahogy ausztrál földre lépek, rögtön érzem a megkönnyebbülést és a szülőföldhöz való mély kötődést. De most nehéz lesz ez az út” – vallja Cave. A zenész az elmúlt években nem csak két fiát, hanem édesanyját és az első hosszú kapcsolatát és zenei alkotótársát jelentő Anita Lane-t is elvesztette.
Interjújában elmondja: a fia halála után fölvett Ghosteen nevű lemezei egyfajta imát jelentenek neki. S ha már vallás: úgy fogalmaz, „a vallás nekem közösséget jelent, a szeretet kölcsönhatásait oda-vissza”. Cave elismeri: „Van egyfajta apokaliptikus esztétikája a művészetemnek. De optimistább vagyok annál, mint amilyennek a legtöbben hisznek.”
A zenealkotás Nick Cave szerint
spirituális vágyakozásból születik, melynek végső célja az isteniség és a misztérium elérése.
A kreatív és lelki korlátok leküzdése türelmet, valamint az intuícióban és érzésekben való bizalmat igényel. De ez azzal is jár, hogy fel adni az önkontrollt – ugyanúgy, amikor imádkozás során átadjuk magunkat egy felsőbb hatalomnak – fogalmaz Cave.
Az ausztrál lap emlékeztet: Nick Cave-et egész munkássága során érdekelte a Biblia és Jézus élete, és ez visszavezethető gyerekkori, vidéki, vallásos neveltetésére is. Húszas éveiben aztán lázadt ez ellen, de végül újra ez az, ami meghatározza gondolkodását és művészetét.