Ősrégi szappanopera ismétlődik meg a lengyel választáson
2023. október 12. 18:53
Lassan húsz éve ugyanaz a két titán küzd egymással Lengyelországban.
2023. október 12. 18:53
17 p
2
0
29
Mentés
„A nyurga kékszemű a szimpatikus Sonnyboy-mosollyal a németek barátja, és nyíltan megvallja: »Németpárti vagyok.«” Eme örömteli sorokat még 2007-ben vetette papírra a német Bild, örvendezve a „németül és angolul folyékonyan beszélő” Donald Tusk győzelmén, melyet a 2005-2007 között regnáló Jarosław Kaczyński felett aratott. Ha most vasárnap a lengyel demokrácia történetében példa nélküli harmadik ciklusra is megválasztják Kaczyńskiékat, ugyanilyen mondatokat fognak mondani harsányan röhögve – megvertük a németek emberét!
És ez a műsor megy 2005 óta a lengyel politikában: hol az européer Tusk rajongói nevetnek és a nemzeti Kaczyńskiéi sírnak, hol fordítva. A két főszereplő idén már 66, illetve 74 éves; a szappanopera lényege azonban jottányit sem változott.
Kedves Olvasónk! A cikk kissé lejjebb görgetve folytatódik, addig viszont hadd ajánljuk figyelmébe, hogy vasárnap 19 órától a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján a lengyel választások eredményeit ÉLŐ MŰSORUNKBAN követheti!
Élő bejelentkezésünk során percről percre, több helyszínről is tájékoztatjuk Önöket a legfrissebb hírekről. Mindemellett a Mathias Corvinus Collegium szervezésében kerekasztalbeszélgetéssel készül Tóth Bálint, Szalai Zoltán, Szánthó Miklós és Magyar Levente. Stúdiónkban Mráz Ágoston Sámuel és Kiszelly Zoltán szolgáltatják a szakértői véleményeket, de elemzi az eseményeket többek között Kiss Rajmund, Demkó Attila és Somkuti Bálint is, akik az MCC-ből csatlakoznak majd be. Továbbá élőben kapcsoljuk Lengyelországot is: a Mandiner munkatársai a helyszínről szolgáltatják a helyiek reakcióit!
Addig is ajánljuk figyelmükbe hangoló videónkat, ahol minden fontos információt megmutatunk, amit vasárnap este előtt tudni érdemes!
Született ellenségek
Egy, azaz egy év volt a lengyel történelemben, amikor Donald Tusk és Jarosław Kaczyński egy oldalon álltak. Az év 1991 volt, az oldal pedig Lech Wałęsa, a demokratikus Lengyelország első elnökének, a Szolidaritás mozgalom vezetőjének oldala – akkoriban ugyanis mind a szenvedélyesen antikommunista Kaczyński, mind a gdański liberális Tusk őt támogatta az elnökválasztáson.
Ennek a kérészéletű harmóniának aztán maga a legendás Wałęsa vetett véget:
Jan Krzysztof Bielecki személyében liberális miniszterelnököt intézett az országnak, az ezellen tiltakozó Kaczyńskit pedig kirúgta elnöki hivatalának éléről.
A Szolidaritás vezetőjét kevésbé érdekelte a kommunista rezsim és ügynökeinek elszámoltatása, amiért Kaczyński élt-halt; hozzá a gdański liberálisok álltak közelebb, akiket inkább a gazdaság minél gyorsabb liberalizálása izgatott. Azóta is ez az elsődleges törésvonal Tusk és Kaczyński között; mióta 2001-ben mindketten pártot alapítottak, Tusk pártja, a Polgári Platform (PO) Lengyelország gazdasági érdekének rendelt alá mindent, Kaczyńskiék pedig rástartoltak a kultúrpolitikára. S míg Tuskék GDP-görbékkel babráltak, a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság (PiS) vált a szociálisan gondoskodóbb, emberarcúbb párttá is.
Majdnem partnerek
2005-ben, a lengyel posztkommunisták első és utolsó négyéves országlását követően érkezett el a demokratikus lengyel történelem mindmáig egyetlen olyan időpontja, amikor be lehetett volna temetni a nagyvárosi világi liberálisok és vidéki katolikus nemzeti konzervatívok közötti árkokat. A posztkommunistákat mind Kaczyński, mind Tusk utálta, s ebben egyetértettek velük a lengyelek is – a választópolgárok a korábban 40 százalékos Demokratikus Baloldali Szövetségből tíz százalékos kispártot csináltak, s az elvándorolt 30 százaléknyi szavazó kivétel nélkül Kaczyński PiS-éhez és Tusk PO-jához vándorolt.
Ketten kényelmes kormánytöbbséget alkothattak volna, de Kaczyński másként döntött: összerakott magának egy tisztán jobboldali koalíciót. Ezután Jarosław Kaczyński ikertestvére, Lech elindult Tusk ellen az elnökválasztáson, és le is győzte.
Innentől világossá vált, hogy a posztkommunisták leszereplését követően a PiS és a PO nem egységfront lesznek, hanem a lengyel politika két pólusa.
A nap, amely megtörte Jarosław Kaczyńskit
2007-ben aztán eljött Tusk bosszújának ideje: Kaczyński koalíciója két évnyi kormányzás után belviszályok miatt szétesett, s a PiS ekkor alaposan elszámolta magát. Előrehozott választást íratott ki, melyet viszont – egy Tusk látványos győzelmével járó tévévitát követően – a KO nyert meg, s elkezdődött a PO kétciklusnyi kormányzása, társbérletben az elnöki székben ülő Lech Kaczyńskival. Mígnem aztán Lech Kaczyński 2010. április 10-én a szmolenszki légi katasztrófában életét vesztette, s elszabadult a pokol.
2010 áprilisában ugyanis a lengyel miniszterelnök és köztársasági elnök külön mentek Oroszországba megemlékezni a katinyi szovjet vérengzés áldozatairól. Donald Tusk, akinek akkor nagy politikai projektje volt a lengyel-orosz közeledés, Lech Kaczyński nélkül akart a címlapokra kerülni azzal a képpel, ahogyan Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja, s a társaságában kér bocsánatot a szovjet kegyetlenkedésért.
Így aztán Tusk programja április 7-én rendben lezajlott – Kaczyński elnöké viszont április 10-én katasztrófával végződött. Ha együtt mentek volna április 7-én, a katasztrófa nem történt volna meg.
Ezért Jarosław Kaczyński ikertestvérének és legközelebbi szövetségesének elvesztéséért – no meg további 95 vezető PiS-es haláláért – azóta is Tuskot okolja.
A tragédiából Tusk kétségtelenül hasznot húzott, hiszen Lech Kaczyński halála után az államelnök is PO-s lett, ezzel teljessé vált Tuskék uralma a lengyel állam felett. A PiS azóta is azzal vádolja őket, hogy túlságosan megengedően, lazán viszonyultak az események vizsgálatához, szavazóik jó része pedig azóta is úgy látja: mikor április 10-én este mind Putyin, mind Tusk azonnal a katasztrófa helyszínére siettek, s Tusk az orosz elnök részvétnyilvánítását fogadta, valójában mindkettejük gesztusaiból az látszott, hogy alig bírták leplezni örömüket Lech Kaczyński halála felett.
A két Lengyelország és a gonoszok
Innentől kezdve szó sem lehetett semmiféle kiegyezésről. Tusk és Kaczyński végleg beköltöztek két, egymással teljesen összeegyeztethetetlen Lengyelország-vízióba: Nyugat-Lengyelország és a robbanásszerűen fejlődő nagyvárosok gazdasági liberális, européer, az uniós integrációt pártoló idolja Tusk lett, a kisebb települések és Kelet-Lengyelország katolikus, nemzeti, gazdaságilag baloldali és a nemzetek Európájában hívő lakóinak vezetője Kaczyński. Mindkettő vaskézzel vezeti pártját, mely nélkülük nem is működne rendesen – a PO 2015-ös bukása nem kis részben volt köszönhető annak, hogy Donald Tusk 2014-ben az EU Tanácsának elnöki székébe távozott, vesztére ráadásul Angela Merkel támogatásával, amit azóta is a fejére olvasnak. Hogy Kaczyński és Tusk párharca alatt mennyire nincs Lengyelországban nemzeti minimum, azt mutatja Tusk további tanácsi elnöki karrierje: 2017-es újraválasztásánál a 28 EU-s kormányfő közül 27 szavazott mellette, Orbán Viktor is. Az egyetlen ellenszavazat Beata Szydło lengyel miniszterelnöktől érkezett –
s a lengyel kormánypárt azóta is felemlegeti a magyar jobboldalnak, micsoda sértés volt feléjük, hogy Tuskot Orbán megszavazta.
Tusk és Kaczyński harca tehát épp annyira éles, amennyire e két Lengyelország szembenállása az.
Donald Tusk „a gonosz megszemélyesülése”, „romboló”, aki „nem csak Lengyelországot, de cinizmusán keresztül magát is megsemmisíti” – mondta ellenlábasáról Jarosław Kaczyński, hozzátéve, hogy „Lengyelországban nagyon erős tábora van a nemzetárulásnak, amely ma hatalomra tör”, s őket „morálisan meg kell semmisíteni”.
Figyelmeztetett arra is, hogy Tuskék visszatérése „Lengyelország végét” jelentené, s hogy Tusk nézetei „gyakran esnek egybe az orosz propagandával”.
De nem maradt adósa Tusk sem: szerinte a PiS a nő- és gyerekverő munkanélküliek pártja, s Kaczyńskiék pártja gonosz, márpedig ő úgy véli, „ha látod a gonoszt, küzdj ellene, ne az indokait keresd!” Leszögezte, szerinte a választás tétje az, hogy „nagy Lengyelország” lesz az ország a továbbiakban, vagy „Kaczyński kis Oroszországa”. Kormányon is előszeretettel utasította helyre riválisát: mikor Kaczyński könyvében Angela Merkelt kritizálta, Tusk azzal vádolta meg, hogy „veszélynek teszi ki Lengyelország nemzeti érdekeit”, hiszen „Lengyelországnak nincs nagyobb barátja Angela Merkelnél”.
Legutóbbi pengeváltásuk a választást megelőző tévévitához kapcsolódott: Donald Tusk hajlandó volt bemenni a közszolgálati TVP-be, hogy kihívja Kaczyńskit. „Jarosław Kaczyński, talán van elég bátorságod ahhoz, hogy begyere a saját tévédbe, a funkcionáriusaid szárnyai alá, és kiállj velem egy vitára” – mondta az ellenzék vezére. Kaczyśnki azonban kitért a vitalehetőség elől: „Már van egy kampányrendezvényem betervezve Przysuchában a biztonságos vidék témájában. A kérdés, mit válasszak? Beszélgessek egy hazug emberrel, egy olyan férfival, aki teljesen másoktól függ, tudják, kivel… Hát, inkább Przysuchát választom” – nyilatkozta.
***
Kövesse vasárnap 19 órától a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján a lengyel választások eredményeit élő műsorunkon keresztül!
Élő bejelentkezésünk során percről percre, több helyszínről is tájékoztatjuk Önöket a legfrissebb hírekről. Mindemellett a Mathias Corvinus Collegium szervezésében kerekasztalbeszélgetéssel készül Tóth Bálint, Szalai Zoltán, Szánthó Miklós és Magyar Levente. Stúdiónkban Mráz Ágoston Sámuel és Kiszelly Zoltán szolgáltatják a szakértői véleményeket, de elemzi az eseményeket többek között Kiss Rajmund, Demkó Attila és Somkuti Bálint is, akik az MCC-ből csatlakoznak majd be. Továbbá élőben kapcsoljuk Lengyelországot is: a Mandiner munkatársai a helyszínről szolgáltatják a helyiek reakcióit!
Tényleg az az egyetlen megoldás, hogy a NATO a saját csapataival belépjen az orosz–ukrán háborúba, ami egyértelműen a harmadik világháború nyitánya lehet? Valóban ezt akarjuk? A magyarok erősen kételkednek ebben.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
A tanulmányból azt vonta le a szerző, hogy a „populisták” nem tudnak gazdaságilag eredményesek lenni, mert a nacionalizmus és protekcionizmus bezárkózással jár.
Hszi Csin-ping látogatásának célja Magyarország és Kína államközi és gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak további erősítése, valamint az együttműködés kiterjesztése újabb területekre.
p
4
0
44
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 29 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2023. október 15. 19:32
Kedves Mandi!
A “globalisták” és “patrióták” jelzők helyből a szélsőjobboldali Fityma hazugsága.
Nem zavarja?