Lengyel választások: elemzők szerint senki sem örülhet az eredményeknek

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, kedd délelőttre dolgozták fel százszázalékosan az október 15-i lengyel választás eredményeit. A Jog és Igazságosság pártja 35,38 százalékot, míg a Polgári Koalíció 30,70 százalékot szerzett. Bár a Jog és Igazságosság megnyerte a lengyel parlamenti választást, 

Ehhez viszont az Európai Néppárthoz tartozó, Donald Tusk-féle Polgári Koalíciónak, a centrista Harmadik Útnak és az Új Baloldalnak még meg kell állapodnia egymással.

Október 17-én este a Scruton Zoltán utcai kávézójában értékelték ki, kikre és mire szavaztak a lengyelek

Az eredményeket Rosonczy-Kovács Mihály, Lengyelország- és Olaszország-szakértő, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója és Mitrovits Miklós történész, polonista (NKE, Közép-Európa Kutatóintézet) elemezte. Az esemény moderátora Gerhardt Máté volt.

Rengeteg kérdés van, de ami kijelenthető, hogy nagyon senki sem örülhet. Közben pedig őrült egyezkedés zajlik a színfalak mögött” – vezette fel a beszélgetést a moderátor.

Mitrovits Miklós erre reagálva azt mondta, „az ellenzék boldog”, legalábbis az a része, amely kormányalakításra készül, de hogy meddig tart az öröm, nagy kérdés. „Ezekre a formációkra nagy felelősség hárul, hiszen három pártszövetségről van szó, azaz mintegy 14-15 pártot tömörítenek. E pártoknak politikai súlyai is különbözőek, mindemellett különböző világnézeteket vallanak” – hangzott el. A történész azzal folytatta, „a kormányoldal sem boldog, a becsült mandátumok minimumát hozták el”. Sőt, a koalíciós partnernek „kiszemelt” Konföderáció is alul teljesített, ezáltal együttesen sincs többségük. 

A polonista gondolatmenetét azzal zárta, hogy idézte a Polgári Platform vezetőjét, Donald Tuskot, aki kedden felhívást intézett Andrzej Duda elnök felé. Az egykori miniszterelnök kijelentette, „gyors, energikus döntést vár tőle”, és reménykedik benne, hogy a lengyel államfő őt kéri fel kormányalakításra.

Tusk uralja az ellenzéki térfelet

Rosonczy-Kovács Mihály szerint a Lengyel Néppárt (PSL) elnöke, Władysław Kosiniak-Kamysz, valamint a Harmadik út vezetője, Szymon Holownia „örülhet igazán”, ők valóban tarthattak attól a közvélemény-kutatások alapján, hogy nem jutnak be a törvényhozásba. De most már biztos, hogy a PSL benne lesz a kormányban, és „ez jó hír” Tusknak, aki így 

A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója elmondta, hogy „a mandátumok azt mutatják, hogy a Jog és Igazságosságnak el kell hagynia a kormányt. De nincsenek mégsem letargiában, (…) azzal vigasztalódhatnak, hogy nincs meg a az ellenzéki pártoknak az a 276 mandátum, amellyel vétózni tudnák az elnök döntéseit”.

A szakértő kitért rá, a választáson kiderült, hogy a PiS politikájának van társadalmi támogatottsága, és ha úgy alakul, 

„A lengyel-magyar kapcsolatoknak van olyan múltja, hogy a jövőben ne pártpolitikai alapon szerveződjön”

A beszélgetés során arra a kérdésre is igyekeztek választ adni a résztvevők, hogy a jövőben miként alakulnak majd a lengyel-magyar kapcsolatok.

Mitrovits erre úgy reagált, hogy „nem könnyíti meg a lengyel-magyar helyzet rendezését, hogy Lengyelországban kormányváltás várható. Ugyanakkor emlékezetes, Tusk többször is megvédte a magyar kormányt az előző ciklusa alatt, illetve az EP-ben is”. 

A történész itt megjegyezte, a A V4-ek akkor fognak működni, ha

 „Új helyzet van, egy hatalomban lévő miniszterelnöknek alkalmazkodnia kell ehhez. (…) Úgy gondolom, hogy a lengyel-magyar kapcsolatoknak van olyan múltja, hogy a jövőben ne pártpolitikai alapon szerveződjön, hiszen több a közös ügy, mint, ami nem közös” – fogalmazott a polonista.

Rosonczy-Kovács Mihály ehhez hozzátette, „az, hogy milyen összetételű kormány alakul, sejthető, de hogy a miniszterek mely pártból kerülnek ki, nem”. A szakértő ezután emlékeztetett, hogy a PSL többször a magyar kormánypárt mellé állt még az Európai Néppárton belül folyó vitákban. 

A polonista úgy vélte, több vétó várható a jövőben Andrzej Duda elnök részéről, de mindent nem fog blokkolni. Rosonczy-Kovács pedig mindehhez azt tette hozzá, hogy valóban nemcsak lehetősége, de

de egyúttal elvárás az is az államfő felé, hogy működjék együtt a kormánykoalícióval, ne bénítsa meg a törvényhozást.

***

Nyitókép: Scruton