A nemzetközi konszenzus szerint a Föld legfőbb problémája a túlnépesedés. Egy bombasztikus új könyv szerint azonban nem kevesebb, hanem több gyermek születésére van szükség az innovációs teljesítmény növeléséhez, az előttünk álló kihívások leküzdéséhez.
Hányan hallottak önök közül Thomas Malthus anglikán papról? A közgazdászok biztosan, ám jó, ha a többiek is tudják, hogy ez a 18. századi ember nagyobb hatással van korunk világpolitikájára, mint a legtöbb kortárs vezető. Műve, az 1798-as Tanulmány a népesedés törvényéről elsőként fogalmazta meg azokat az állításokat, amelyeken napjaink nemzetközi fejlesztéspolitikája alapul. Ezek szerint az emberiség legfőbb problémája a túlnépesedés. Bolygónk teherbíró képessége véges, hamarosan képtelenné válunk fajunk élelmezésére, és a létünket fenyegető katasztrófákkal, elszegényedéssel, betegségekkel és éhínséggel kell szembenéznünk. Ugye, így már ismerősek a (neo)malthusianizmus alaptézisei?
A Superabundance (szuperbőség) című, nem csak nevében bombasztikus új könyv szerint Malthus tévedett. Gale Pooley közgazdász-statisztikus és Marian Tupy gazdasági elemző egyenesen azt állítják, hogy a népességnövekedés – a szabad kísérletezéssel ötvözve – nem szűkíti, hanem bővíti a Föld erőforrásait. Mire alapozzák ezt?
A kötet eleinte még nem ad választ a kérdésre, ám izgalmas időutazásra invitál. A szerzőpáros áttekinti, hogyan dominálta a civilizációtörténetet egyfajta búvópatakként a pesszimizmus, és milyen pszichológiai háttere van az apokaliptikus víziók iránti kollektív vonzalomnak. Az ókortól napjainkig vizsgálják az emberiség jövővel szemben tanúsított negatív attitűdjét – a fontos kultúrák ugyanis a Földközi-tengertől Kínáig mindig úgy hitték, hogy létezett egy aranykor, amelyben az élet ideálisabb volt, mint az ő korukban. A szerzők bemutatják azokat a tudományos kutatásokat, amelyek szerint az emberi agy eleve arra van beállítva, hogy nagyobb figyelmet fordítson a veszély lehetőségére, mint a kedvező körülményekre. Hogy a defetista nézetrendszer milyen károkat okozhat, a könyv Paul R. Ehrlich biológus példáját hozza fel, aki velejéig malthusiánus könyvével, a The Population Bomb (népességrobbanás) című 1968-as bestsellerrel nemcsak a nyugati országokban érte el a születésszabályozás divattá válását, de Kínában is hozzá köthető az egygyermekes modell bevezetése – nem beszélve a kényszersterilizáció elterjedéséről a harmadik világ országaiban.
A kötet második fejezete foglalja össze a javasolt új gazdasági megközelítést, és bevezeti hozzá az „időár” fogalmát. Ennek lényege, hogy egy termék pénzbeli árát elosztják a vásárló órabérével. A szerzők azt állítják, hogy az idő ára a legtermészetesebb mértékegység a gazdaságban, mivel ez az egyetlen véges és állandó erőforrás. Ha egy termék háromszáz forintba kerül, és mi háromezer forintot keresünk óránként, akkor a termék időára a számunkra 6 perc. Vagyis 6 percet kell dolgoznunk azért, hogy megvásárolhassuk a terméket. Pooley és Tupy szerint az időárral mutatható ki a legjobban, hogy az ember jóléte a mezőgazdasági forradalomtól napjainkig emelkedik: 1820-ban a világ népességének 90 százaléka élt a túlélés határán, ma ez kevesebb mint 10 százalék.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Még a vészterhes 2022-es évben is sikerült öt helyet javítanunk a termékenységi ráták rangsorában.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az elmúlt hetekben a leghevesebb harcok Donyeck és Harkiv régiókban dúltak.
Molnár Zsoltot ez az ügy nem aggasztja, az viszont sokkal inkább, hogy szavai szerint egy olyan országban élünk, ahol lehet ilyen típusú karaktergyilkosságokat folytatni.
